Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv vegyes kritikákat váltott ki, egyes olvasók élvezték a történelmi mélységet és a lebilincselő elbeszélést, míg mások nehezen követhetőnek és rosszul megírtnak találták. Különösen azok körében talál visszhangra, akik ismerik az említett minnesotai helyszíneket.
Előnyök:⬤ Magával ragadó, jól megalapozott elbeszélés
⬤ jó karakterfejlődés
⬤ könnyen követhető szöveg
⬤ érdekes történelmi tartalom
⬤ a történetet kiegészítő fényképek
⬤ különösen élvezetes a helyszíneket ismerő olvasók számára.
Hátrányok:⬤ Néhányan nehezen tudták követni a szereplőket
⬤ legalább egy kritikus szerint rosszul íródott
⬤ bizonyos aspektusokban, például a konkrét történelmi események részleteiben hiányozhat a mélység.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Murder in Gales: A Rose Hanged Twice
Könyv tartalma:
1888-ban két család, a Lufkinok és a Rózsák között rossz vér és keserű viszály van. Úgy tűnik, William Rose Lufkin gyönyörű lányának, Grace-nek a szívét és kezét kereste, és ő volt a viszály fő tárgya. A lány apja véget vetett a románcnak, és a gyűlölet tüze fellángolt, ami keserű veszekedésekhez és pereskedésekhez vezetett a családok között.
1888. augusztus 22-én este Moses Lufkin egy nyitott ablak melletti szalonban ülve beszélget a Slover családdal Gales városában. Hirtelen lövés hallatszik. Lufkint hátba lőtték, és perceken belül meghal. Eli Slover az ablakhoz siet, és látja, hogy egy férfi menekül a helyszínről, akiről azt hiszi, hogy William Rose. Rose-t, akit valószínűsíthetően gyanúsítottnak tartanak, két nappal később letartóztatják, és megvádolják a bűncselekménnyel.
Ez az igaz történet intim részleteket és eseményeket közöl, amelyek ehhez a szörnyű tragédiához vezettek. Bepillantást nyerhetünk a többi lehetséges gyanúsítottba és indítékba, betekintést nyerhetünk a korabeli igazságszolgáltatási rendszerbe, ahogy Rose három tárgyalást vészel át, az első kettőben felmentik, a harmadikban pedig elítélik. Egészen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig fellebbeztek, de Merriam kormányzó elutasítja a halálos ítélet megváltoztatását, és Rose-t felakasztják.
1891. október 16-án megkezdődik a halálmenet, és Rose bátran szembenéz a sorsával. Ahogy az akasztófa tetején áll, szúrós, sötét szemével az alatta álló kis embertömegre pillant, és elmondja utolsó beszédét: "Uraim, önök tisztában vannak vele, hogy ma este ezen az emelvényen úgy állok, mint egy szegény, szerencsétlen ember, akinek néhány perc múlva lengenie kell. Önök közül néhányan biztosan megélik azt a napot, amikor ártatlannak nyilvánítanak. Figyeljék azt az öregembert, Slovert, és meglátják, nem válnak-e valóra a szavaim. Uraim, búcsúzom önöktől.".
A kivégzés hátborzongató részletei hajnali ötkor kezdődnek; Charlie Mead seriff meghúzza a kart, hangos csattanás hallatszik, Rose petyhüdt teste egy kupacban fekszik a padlón; a kötél elszakadt. Az elborzadt tömeg mozdulatlanul áll. Végül a helyettesek a holttestet az akasztófához viszik, egy újabb hurkot tesznek a nyakára, és a csapda újra felpattan. Ezúttal a kötél kitart, és Rose másodszor is kileng; lelke végül elmenekül az örökkévalóságba.
Több mint 120 évvel később, akik hallották ezt a történetet, még mindig azt állítják, hogy egy ártatlan embert akasztottak fel, nem egyszer, hanem kétszer. Az igazságszolgáltatás ilyen szörnyű elrontása ma már a múlt része. De van egy darab ebből a történetből, amely még mindig ott áll a Redwood Megyei Múzeumban, Redwood Fallsban. Ez az a kis, egyszobás börtön, ahol Rose a kivégzése előtti napon megszállt. A múlt e kincsét a Redwood Megyei Történelmi Társaság őrizte meg, és a nyári hónapokban kiállítják.
