Gyönyörű álom: Az extázis poétikája

Eredeti címe:

Beautiful Dream: A Poetics of Ecstasy

Könyv tartalma:

A Beautiful Dream: A Poetics of Ecstasy Barry Cottrell első, sámánikus varázsigékről vagy "kimondásokról" szóló könyvének - Sounding Eternity: Shamanic Incantations and the Poetics of Sonic Power - folytatása, amelyet szintén a drivenLine adott ki. A Sounding Eternity előszava leírja azt a folyamatot, amelynek során ezek a "versek" létrejönnek: "Bár a könyvben szereplő szavak versekként szerepelnek, eredetileg hangként, vokalizációként és rituális kijelentésekként keletkeztek, amelyeket egy sámáni tudatállapot során hoztak létre". Mindkét könyvben a kijelentések mögött egy dob dobpergés húzódik meg, amely az extázis misztikus transzportját kelti. A sámánizmusra alkalmazva az eksztázis kifejezetten a "mágikus repülésre" utal - arra a megváltozott tudatállapotra, amelybe a sámán belép, hogy átlépje a világok közötti küszöböt, és "utazzon" a metafizikai tartományban.

Ebben a módosult tudatállapotban a szavak először nagyon lassan, sűrűn rejtélyes hangokként, gyakran értelmetlennek tűnő fonémák sorozataként jelennek meg, amelyek aztán furcsán koherens, hiper-jelentőségteljes idézetekké és elbeszélésekké állnak össze. A felbukkanó szavakat rögzítik, majd később átírják elbeszélő versek formájában, amelyeken erős álomszerű, mitikus aspektus húzódik végig, tükrözve az "eksztatikus" tudatállapotot.

A kötet versei időnként nehezen érthetőnek tűnhetnek. T. S. Eliot azonban Dantéról írt esszéiben azt mondja, hogy a költő feladata, hogy az emberekkel "megértesse a felfoghatatlant". Azt állítja, hogy a valódi költészet képes kommunikálni, mielőtt megértenék, és hogy "... a jó allegóriában... nem szükséges előbb megérteni a jelentést ahhoz, hogy élvezzük a költészetet".

Peter Ackroyd író és történész kiváló könyvében Albion: The Origins of the English Imagination az Albionból származó angolszász versek bonyolultságát és összetettségét tárgyalja: "A látomások eme földjéről az álomvilág költészete bontakozik ki..... A törzs álmodóit nagyra becsülték, mert bűvös álom állapotában képesek voltak egyesíteni az eget és a földet". Ackroyd a nagy angolszász költeményt, a Beowulfot "részben álom-versnek tekinti; az angolszász szellem különös elégiái álomból és látomásból összetett, valószerűtlen tájakon játszódnak". Rámutat, hogy a vers szerkezete "a nehézségek iránti vonzalmat és a könnyű értelmezéssel szembeni ellenállást képviseli". Ugyanez mondható el a Szép álomról, amely szintén allegorikus álomversek gyűjteménye, amelyet a furcsaság, a titokzatosság és a megfoghatatlan értelmezés tulajdonságai hatnak át.

Miközben az angolszász versek ragyogása ragyogott Nyugaton, Kínában a Tang-dinasztia (Kr. u. 618-907) mahájána buddhista szerzetesei a fővárosok nagy kolostoraiban gyakorolták a dhāranī varázsigéket. A dhāranī-k olyan szótagsorok, amelyeket spirituális erővel töltöttek meg, és amelyekkel mások megsegítésére vagy védelmére lehet használni. A dhāranī-kban található szótagsorok gyakran teljesen értelmetlennek vagy értelmetlennek tűnnek. Mégis, ahogyan Janet Gyatso tudós emlékeztet minket, "... elsődleges céljuk nem a leírás, hanem egy védőerő előidézése vagy megidézése", míg Paul Copp tudós rámutatott: "éppen a szövegek értelmetlensége tette őket olyan mélyrehatóvá.".

Ez az álomvilág költészete, amely ellenáll az elemzésnek. A Szép álom verseinek formája és kifejezésmódja sűrített és a jelentés új oktávján született szellemi erővel telített. Ha az olvasó végigköveti az egyes elbeszéléseket a kibontakozó mitológiai cél felé, részese lehet az emberi természet liturgikus lényegének lírai ünneplésének, és osztozhat a kitágult tudatosság elragadtatásában.