Értékelés:
A könyv az amerikai hadsereg parancsnoki struktúrájának megreformálására irányuló, kihívásokkal teli, ugyanakkor kulcsfontosságú folyamatot tárgyalja, különös tekintettel a Goldwater-Nichols törvényre. Kiemeli azoknak az elkötelezett személyeknek a történetét, akik a különböző katonai szolgálatok és politikai szereplők ellenállása közepette szorgalmazták ezeket a reformokat. Bár a könyv értékes meglátásokkal és tanulságokkal szolgál a katonai szakemberek és a politikai döntéshozók számára, kritika éri az elfogultságok, a történelmi leegyszerűsítések és számos nyelvtani hiba miatt.
Előnyök:⬤ A Goldwater-Nichols-törvény és a katonai reformfolyamat átfogó története.
⬤ Kiemeli a reformban részt vevő kulcsszereplők bátorságát és elkötelezettségét.
⬤ Értékes meglátások a katonatisztek és a politikai döntéshozók számára.
⬤ Az olvasókat egy bennfentes törvényhozó első személyű nézőpontjával köti le.
⬤ Számos gépelési és nyelvtani hibát tartalmaz, amelyek rontják az olvasás élményét.
⬤ A szerző által az események és a szereplők ábrázolásában érzékelhető elfogultságok, amelyek a reformokat támogatók irányába tolják el a történetet.
⬤ A történelmi katonai kudarcok és összetettség túlzott leegyszerűsítése.
⬤ Hiányzik az eltérő nézetek kellő feltárása.
(8 olvasói vélemény alapján)
Victory on the Potomac: The Goldwater-Nichols ACT Unifies the Pentagon
A háborút nemcsak a csatatereken vívják. Az 1980-as évek közepén az elnök, a védelmi miniszter, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke és a hadműveleti parancsnokok közötti kapcsolatok újratervezéséért folytatott, nagy tétekkel járó politikai küzdelem eredménye az 1986-os Goldwater-Nichols törvény.
A szerző, James R. Locher III kulcsszerepet játszott a kongresszus azon törekvésében, hogy helyrehozza a működésképtelen hadsereget, amelynek a szolgálatok közötti civakodás dollármilliárdokba került az amerikai adófizetőknek, és több ezer katona életét sodorta veszélybe. Az ezen a fronton aratott győzelem hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok a törvény elfogadása óta elért katonai sikereket elérje, és felkészüljön a még előttünk álló kihívásokra.
A Győzelem a Potomacon az első részletes történetet nyújtja arról, hogyan egyesítette a Kongresszus a Pentagont, és mindezt egy bennfentes szemével teszi.
Locher gyors tempójú, regényszerű beszámolójában végigköveti a törvényjavaslatot a kongresszusi bizottságokon keresztül a végső elfogadásig, világossá téve, hogy a folyamat nem elvont és nem automatikus. Élénk leírásai életre keltik ennek a valóságos drámának a bámulatos szereplőit, a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának egyenesvonalú elnökétől, Barry Goldwatertől a makacsul makacs védelmi miniszterig, Caspear Weinbergerig.
Locher elemzése a politikai manőverezésről és a bürokratikus belharcokról mindenkit lenyűgöz, akit érdekel, hogyan működik a kormányzat, és a katonai átszervezés tétjének megértése világossá teszi, hogy miért jelentett ez a törvényhozási győzelem olyan sokat az amerikai katonai képességek számára. James R. Locher III, aki a West Pointon és a Harvard Business Schoolon végzett, washingtoni karrierjét a védelmi miniszter hivatalában kezdte vezetői gyakornokként.
Dolgozott a Fehér Házban, a Pentagonban és a szenátusban. Az e könyv által lefedett időszakban a Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottságának munkatársa volt. Azóta védelmi miniszterhelyettesként dolgozott az első Bush- és a korai Clinton-kormányban.
Jelenleg tanácsadóként és előadóként dolgozik védelmi kérdésekben.