Értékelés:
Mark Reardon „Victory at Mortain” című könyve átfogó és részletes beszámolót nyújt a mortaini csatáról, bemutatva az eseményeket mind amerikai, mind német szemszögből. Bár a könyvet dicsérik alapos kutatásaiért, térképeiért és számos taktikai részlet feltüntetéséért, egyes olvasók csalódottságuknak adtak hangot az írói stílus, a részletesség és az olyan jelentős problémák miatt, mint az egyes példányokban hiányzó oldalak.
Előnyök:⬤ Alapos részletesség és alapos kutatás
⬤ kiegyensúlyozott nézőpontok mind az amerikai, mind a német oldalról
⬤ értékes a komoly történészek számára
⬤ jó fejezetösszefoglalók
⬤ lenyűgöző bibliográfia és jegyzetrész
⬤ a harcok lebilincselő leírása
⬤ térképek és fényképek bevonása.
⬤ Az írásmód túlságosan technikai és nehezen követhető
⬤ néhány olvasó számára kihívást jelentett a részletesség magas szintjének megemésztése
⬤ a statisztikai adatok hiánya az emberállományra és a felszerelésre vonatkozóan
⬤ jelentős probléma, hogy egyes példányokban hiányoznak oldalak
⬤ az olvasók megjegyezték, hogy több térképre lenne szükség a csata jobb megértése érdekében.
(19 olvasói vélemény alapján)
Victory at Mortain: Stopping Hitler's Panzer Counteroffensive
Az 1944 augusztusában Normandiában végrehajtott erőteljes német ellentámadás a Wehrmacht egyik nagy fényes pillanata lehetett a második világháborúban. Az esélyek minden bizonnyal mellettük szóltak. A szövetségeseket a La Manche-csatornáig visszaszorítani szándékozó négy harcedzett páncéloshadosztály elemei Mortain városa közelében szembeszálltak egyetlen amerikai gyalogoshadosztállyal. Ehelyett az amerikaiak megállták a helyüket, lehetővé téve a szövetséges hadseregek számára, hogy biztosítsák az inváziót és végül felszabadítsák Franciaországot.
Ennek a kulcsfontosságú csatának - amely kevésbé híres, mint a Falaise zsebénél lezajlott összecsapás, de ugyanolyan döntő jelentőségű - szemléletes rekonstrukciójában Mark Reardon elmeséli, hogyan tartotta vissza a 30. gyalogoshadosztály a német páncélosok óriáshadát, amelynek célja az volt, hogy éket verjen a szövetséges erők közé. E leszámolás elbeszélésével új nézőpontot kínál a németek normandiai vereségéről, és meggyőző ellenpontot nyújt a legtöbb katonai elemző hagyományos nézetével szemben, amely szerint Németország a szövetségesek anyagi fölénye vagy Hitler stratégiai beavatkozása miatt veszítette el a háborút.
Reardon lendületes, lenyűgöző anekdotákkal fűszerezett prózában rekonstruálja a csatát a tűzvonal mindkét oldaláról, hogy megmagyarázza, miért alakult ki és miért végződött úgy, ahogyan végződött. Feltárja, hogy a szakmai rivalizálás és a pontos harctéri információk hiánya hogyan akadályozta a német tábornokok erőfeszítéseit a sikeres ellentámadás végrehajtására. Elmondja azt is, hogy az amerikai hadsereg hogyan profitált a sövényharc keserű tanulságaiból, hogy a tapasztaltabb és jobban felfegyverzett ellenfelekkel szemben fölénybe kerüljön a szárazföldi manőverek, a tűztámogatás, a légierő, a logisztika, a kommunikáció és a felderítés terén.
Reardon lebilincselő elbeszéléséből kiderül, hogy az amerikai tábornokok ugyanolyan jól tudtak harcolni, mint a náluk sokkal dicsőbb ellenfél, ami az amerikai hadseregnek megadta a szükséges önbizalmat ahhoz, hogy a háborút az ellenség hazájába vigye. Ugyanilyen fontos, hogy győzelmük megakadályozta, hogy a németek visszavegyék azokat a stratégiai pontokat, amelyek Normandiában tartották volna a háborút.
Reardon részletes rekonstrukciója nemcsak az angol-amerikai és német levéltárakban végzett kimerítő kutatásokra, hanem több mint kétszáz amerikai katona első kézből származó beszámolóira is támaszkodva egy több mint fél évszázada fennálló fontos hiányt pótol a második világháborús harcok történetében.