Hate Speech: Linguistic Perspectives
A gyűlöletbeszédet széles körben tanulmányozták olyan tudományágak, mint a szociálpszichológia, a szociológia, a történelem, a politika és a jog.
A tanulmányok néhány jelentős területe a gyűlöletbeszéd eredete a világ múltbeli és modern társadalmaiban; az, hogy a gyűlöletbeszéd hogyan készíti elő a káros társadalmi mozgalmak útját; a propaganda társadalomromboló ereje; és a gyűlöletbeszédre adott jogi válaszok. A szakirodalom áttekintésekor egy jelentős hiányosság tűnik fel: a gyűlöletbeszéd, amely elsősorban a rosszindulatú és káros nyelvhasználat által elkövetett bűncselekmény, nem rendelkezik jelentős tanulmányokkal a nyelvészet területén.
Történelmileg a pragmatikai elméletek inkább a nyelvvel mint kooperatív cselekvéssel foglalkoztak, amely a kölcsönösen informatív udvarias megértésre irányul. A nyelvnek ebből az idealizált szemléletéből adódóan a negatív diskurzustípusok, mint például a zaklatás, a rágalmazás, a gyűlöletbeszéd stb. elhanyagolták a nyelvészeti tanulmányok tárgyát.
Mivel ezek ellentétesek a társadalmi, erkölcsi és jogi normákkal, sok nyelvész tévesen szokatlannak, rendhagyónak vagy deviánsnak ábrázolta a helytelen kommunikáció e cselekményeit, holott valójában a modern társadalmakban világszerte szokásosak és gyakoriak. A könyv elemzi azokat a kihívásokat, amelyekkel a jogalkalmazóknak és a nyelvészeknek szembe kell nézniük a gyűlöletbeszéddel való foglalkozás során, különösen az új technológiák és a közösségi hálózatok megjelenésével, és nyelvészeti szemszögből vizsgálja, hogy a nyelvész milyen tudást tud nyújtani, amely a zaklatást cselekvőképessé teszi.
