Ha Bábelnek formája lenne: Az egyenértékűség fordítása a huszadik századi transzpacifikusban

Eredeti címe:

If Babel Had a Form: Translating Equivalence in the Twentieth-Century Transpacific

Könyv tartalma:

"A kínai és az angol mondatok formai hasonlósága" - írja Ernest Fenollosa amerikai sinológus 1906 körül - "kivételesen könnyűvé teszi a fordítást az egyikből a másikba". Az If Babel Had a Form nem azt kérdezi, hogy igaz lehet-e az állítása, hanem azt, hogy mit tehet még a fantasztikus meglepetés. Kína és Ázsia huszadik századi metszéspontjaiban az Egyesült Államokkal a fordítások többet tettek annál, mint hogy a nyelv és a nemzet politizált és faji alapú különbségeit áthidalva jelentést közvetítettek. A transzpacifikus fordítás áthágta azokat a szabályozó protokollokat, amelyek az emberi értékek és a kulturális jelentés e különbségeit létrehozták. Tze-Yin Teo szerint ennek eredményeként a fordítók a költészet hangjaihoz és formáihoz ragaszkodtak, hogy a "forma", de nem a jelentés vagy a fajta transzlingvális "hasonlóságát" képzeljék el.

A tét ebben a jelentés nélküli formában az egyenértékűség új, megdöbbentő feladata. Az ekvivalenciát mint fogalmat elutasították az érték gyarmatosító episztemológiája miatt, a fordítás megszegett ígéretét és az összehasonlítás hamis előfeltevését nevezve meg. Az e könyvben vizsgált írók mégis elfordultak a megismerés e módjaitól, hogy elméletileg megalkossák a költői ekvivalenciát: a fogalom gyarmati alapjait negligálva a jelentés aporiáit egy radikális irodalmi fordítás gyújtópontjaivá gyújtották. A könyv transzpacifikus olvasatai az ekvivalencia e formáit Fenollosa írásaiból, a bokszolói ösztöndíjas Hu Shi népnyelvi kísérleteiből, a sanghaji születésű, Los Angeles-i Eileen Chang regényíró háromnyelvű elmélkedéseiből, az öböl menti koreai-amerikai transzmediális művész, Theresa Cha kisebb munkáiból és a száműzött disszidens, Yang Lian Tiananmen utáni elégiájából merítik. A konklúzió visszatér a fordításról és a lefordíthatatlanságról szóló legújabb viták dekonstruktív genealógiájához, és a radikális alteritás axiómáját egy nem kevésbé radikális egyenértékűségre cseréli, amely - Fenollosa szavaival élve - távolról sem könnyű vagy kivételes.

Végül a Ha Bábelnek formája lenne című könyv rávilágít arra, hogy a legcsekélyebb azonosság is milyen igényes erőt képvisel, amely a fordító munkájába, a különbözőségeink újrateremtésébe bonyolódik.