Hadd jöjjön a tornádó: Egy emlékirat

Olvasói vélemények

Rita Zoey Chin memoárja mélyen megérintő elbeszélés, amelyben összefonódik a kihívásokkal teli gyermekkora, a pánikrohamokkal kapcsolatos tapasztalatai és a lovak iránti szeretete, különösen a Claret nevű lóhoz fűződő kötődése. A könyvet dicsérik érzelmi mélységéért és gyönyörű írásmódjáért, sok olvasó egyszerre találta meghatónak és inspirálónak.

Az olvasók nagyra értékelik a memoár nyers őszinteségét, lírai prózáját, és azt, ahogyan a traumatikus múlt leküzdésének lenyűgöző ábrázolását nyújtja. A történetmesélést magával ragadónak írják le, és a különböző élettörténetek váltakozását tartalmazó szerkezetnek köszönhetően az elbeszélés sodró lendületű marad. Sokan különösen erőteljesnek találták az ellenálló képesség, a gyógyulás, valamint az emberek és állatok közötti kötelék témáit.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy Chin jelenlegi életének egyes aspektusai elnézőnek tűntek, ami megnehezítette a gyermekkorában ábrázolt korábbi küzdelmek megértését. Voltak olyan megjegyzések is, amelyek szerint bizonyos részletek kevésbé érdekesek vagy nem eléggé megmagyarázottak, például az, hogy hogyan ismerkedett meg a férjével.

(45 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Let the Tornado Come: A Memoir

Könyv tartalma:

A The Boston Globe "költőien és együttérzően megírt, tiszta szemmel megírt könyvként" üdvözölte a Let the Tornado Come című könyvet, amely "lírai debütáló emlékirat" (Kirkus Reviews) egy szökött gyerekről, a nőről, akivé vált, és a lóról, amely felszabadította. Amikor Rita Zoey Chin tizenegy éves volt, elkezdett elszökni otthonról.

Szülei erőszakossága és elhanyagoltsága az utcára sodorta, hogy jobb életet keressen, de ehelyett a drogok és a ragadozó férfiak veszélyes világát találta meg - valamint az idegenek időnkénti kedvességét. Miközben a mélypontra kerül, majd megtanul új életet kezdeni, a szabadságról és szépségről szőtt álmai egyetlen értékes emlék körül forognak: egy lócsorda, amely egy út menti kerítés mentén szaladgál. Néhány évvel később Rita - aki ma már díjnyertes költő és egy sikeres idegsebész felesége - úgy tűnik, győzedelmeskedett a nehéz gyermekkorán, mígnem egy sor bénító pánikroham támadja meg, amelyek veszélyeztetik kényelmes új életét.

Végül a patkódobogások emléke és egy Claret nevű lelkes, kedves ló véletlen érkezése, aki maga is nehéz múltra tekint vissza, végül megmenti őt. "A Let the Tornado Come egy szinte eufórikus óda az emberi lélekhez" (Huffington Post) arról szól, hogy kihúzzuk magunkat a sötétből, és rájövünk, hogy a legnagyobb menekülés nem abban rejlik, hogy elfutunk azok elől, hanem hogy odafordulunk azok felé, amelyek a legjobban megrémítenek.

Ez "fényes... Kísértő, mégis reményteli saga, amely megmutatja, hogy a trauma és a félelem hogyan alakulhat át tartós erővé" (Publishers Weekly).