Hadd reszkessenek: Életrajzi közlemények a Kommunista Párt 100 éves fennállásának alkalmából, USA

Olvasói vélemények

A könyv árnyalt tanulmányt nyújt az USA Kommunista Pártjáról (CPUSA), és kevésbé ismert személyiségekre, valamint az 1956 utáni különböző társadalmi mozgalmakhoz való hozzájárulásukra összpontosít. Megkérdőjelezi azt a felfogást, hogy a CPUSA a Sztálin-féle leleplezések után jelentéktelenné vált, és bemutatja a CPUSA folyamatos politikai hatását. A szerző életrajzi fókusza azonban néha elfogultságot eredményez, és a kritikusok szerint a könyvből hiányzik a kommunista ideológia kiegyensúlyozott szemlélete.

⬤ Jelentős új betekintést nyújt a CPUSA történetébe és hatásába, különösen az 1956-os sztálini leleplezések után.
⬤ Kiemeli a kevésbé ismert aktivisták szerepét az olyan kulcsfontosságú társadalmi mozgalmakban, mint a polgárjogok és a munkásjogok.
⬤ Magával ragadó, egyszerre informatív és olvasmányos elbeszélés.
⬤ Megkérdőjelezi a CPUSA-val kapcsolatos gyakori tévhiteket, és kiáll az amerikai politikában betöltött történelmi jelentősége mellett.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv elfogult, és egyoldalúan mutatja be a kommunizmust, elhallgatva annak negatív aspektusait.
⬤ Az írói stílusra ráférne több szerkesztés és lektorálás.
⬤ A kritikusok szerint hiányoznak az ellenvélemények és a kritikai szempontok, így inkább propagandisztikus, mint tudományos műnek tűnik.
⬤ Nem alkalmas a kommunizmussal szembenálló vagy a kommunizmust kutató olvasók számára a kommunista vezetők nyilvánvaló dicsőítése miatt.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Let Them Tremble: Biographical Interventions Marking 100 Years of the Communist Party, USA

Könyv tartalma:

Hadd remegjenek: Az Amerikai Kommunista Párt 100 éves fennállása alkalmából készült életrajzi interjúk gyűjteménye nyolc életrajzot tartalmaz, amelyek az Amerikai Kommunista Párt (CPUSA) egyedi és gyakran elhanyagolt aspektusait tárják fel. Minden egyes életrajzi beavatkozás egy adott CPUSA-vezető életét, munkásságát és korát vizsgálja, és politikai és történelmi kontextusba helyezi őket. E beavatkozások célja nem a teljes történet elmesélése, a teljes kép megrajzolása; a személyes életek és kapcsolatok intim ismerete nem cél, és nagyrészt hiányzik is. A cél inkább az, hogy minden egyes életrajz egy részleges politikai történetet meséljen el, egy olyan történetet, amely a párt folyamatban lévő munkájának aktuális aspektusait hangsúlyozza, különösen az 1956 utáni időszakban. A remény az, hogy minden egyes részleges történet segít felépíteni és hozzáadni egy teljesebb és összetettebb CPUSA-történetet, ezáltal segítve egy nagyobb szervezeti narratíva létrehozását, amelyet a diákok könnyebben megemésztenek és megvitatnak. Ez a projekt nem a CPUSA teljes története. Ez egy sor tematikus elbeszélés, amelyek mindegyike egy-egy politikai történetet mesél el életrajzi beavatkozásokon keresztül.

A beavatkozások együttesen átfogják a párt történetének nagy részét, nem csak az úgynevezett fénykor, a népfront, McCarthy vagy a régi baloldal időszakát. Különös hangsúlyt kap a párt tevékenysége és elemzése az 1960-as, 1970-es és 1980-as években, egészen a párt százéves évfordulójáig. A 20. század második felének párttevékenységéről szóló, több hozzáértő szerző által írt átfogó történetekre égető szükség van. Az e projektet alkotó életrajzi közbevetések őszinte kísérletet tesznek arra, hogy árnyalják és összetetté tegyék, hogy feltárják a kommunista tevékenység egy elhanyagolt időszakát az Egyesült Államok történelmében, és ezáltal bővítsék a 20. századi amerikai radikalizmus tanulmányozásának ismeretanyagát, széleskörűségét és mélységét.

Minden életrajz két-három átfogó témát ölel fel; az egyes elbeszélések nagyrészt a párt munkájának e témákhoz kapcsolódó aspektusaira összpontosítanak. Gyakran a pártvezetők számos pozíciót töltöttek be a szervezeten belül, és több megbízatást is vállaltak, amelyek könnyen nagyobb projekteket alkothatnak. Itt azonban nem az a szándék, hogy a vízpartot lefedjük. Hanem az, hogy konkrét témákra összpontosítsunk, hogy leássunk. A tanulmányban szereplő valamennyi kommunista felnőtt életének nagy részét pártvezetőként töltötte, valamilyen formában. Néhányan, mint például Gus Hall, egész életüket főállású forradalmárként töltötték. Mások, mint W. Alphaeus Hunton, soha nem töltöttek be hivatalos párttisztséget, és soha nem szerepeltek a párt fizetési listáján. És megint mások, például Charlene Mitchell és Judith Le Blanc, főállású párttagként szolgáltak - különböző minőségben -, de tömegmozgalmakat is vezettek, ahol párttagságuk ismert volt, de nem feltétlenül hirdették meg. Kerültem azokat a pártvezetőket, akiknek más szerzők jelentős életrajzi figyelmet szenteltek: William Z. Foster, Claudia Jones, Ben Davis, Jr., Elizabeth Gurley Flynn, James és Esther Cooper Jackson, William Patterson és Angela Davis, többek között.