Értékelés:
A Daniel Korn által írt „Dawn's Gray's Steel” című könyvről szóló kritikák kiemelik a shilohi csata magával ragadó ábrázolását, hangsúlyozva a katonai vezetők és a közkatonák emberi vonatkozásait. Az olvasók nagyra értékelik Korn részletes kutatásait és hatékony elbeszélői stílusát, amely életre kelti a történelmi eseményeket. A könyvet a polgárháború története iránt érdeklődőknek ajánlják, különösen olvasmányosságát és karakterfejlődését dicsérik.
Előnyök:⬤ A történelmi események és a szereplők szemléletes ábrázolása, amely életre kelti a történelmet.
⬤ Magával ragadó, könnyen olvasható és érthető elbeszélés.
⬤ Mind az uniós, mind a konföderációs vezetők jellemének alapos feltárása.
⬤ A shilohi csata és jelentőségének jó kontextusba helyezése.
⬤ Megfelelő egyensúly a történelmi tények és a fiktív elbeszélés között.
⬤ Történelemkedvelőknek és oktatási célokra egyaránt ajánlott.
⬤ Néhány olvasó szerint a könyv időnként kissé lassú.
⬤ Hiányoznak a megfelelő térképek a csata összetettségének teljes megértéséhez.
⬤ Az időnként sós nyelvezet nem minden olvasónak tetszhet.
(12 olvasói vélemény alapján)
Dawn's Gray Steel: A Novel about Shiloh April Fifth Through Eight 1862
A keleti polgárháborúról számos regényt írtak. Most Dan Korn eleveníti fel a nyugati hadszíntér első nagy csatájának hihetetlen történetét, a két hatalmas, rosszul felkészült hadsereg gigantikus küzdelmét, amikor a hatalmas Tennessee folyó partján, a Pittsburg Landing nevű lusta folyami hajóállomáson találkoztak. A vízparttól nem messze egy völgyben egy álmos imaház állt, amelyet Shiloh Meetinghouse-nak neveztek el. Shiloh azt jelenti: "a béke helye". Az 1862. április eleji események után az amerikaiaknak soha többé nem jutott eszükbe a béke, amikor meghallották a Shiloh nevet.
A Dawn's Gray Steel nyitányakor a déliek a közelmúltban elszenvedett kettős veszteségek miatt, amelyek a Tennessee állambeli Henry és Donelson erődöket, valamint Tennessee fővárosának, Nashville-nek a bevételét jelentették az eddig győztes északi nyugati hadseregek számára. Ezek a győzelmek új hőst adtak az északiaknak egy csendes és szerény vezető, Ulysses S. Grant személyében. Az északiak számára Grant lett a "Feltétel nélküli megadás" Grantje. Hogy véget vessen a jenki győzelmek sorozatának, a Konföderáció a hóbortos és karizmatikus Albert Sidney Johnstonhoz fordul, akit egyesek a Konföderáció legnagyobb katonájának tartanak, és akire Jefferson Davis rábízza a Konföderáció megmentését nyugaton. Johnston küldetése lesz, hogy véget vessen Grant vesszen.
A győzelem hírnevet hozott Grantnek, és ezzel a hírnévvel Grantben egyfajta nyugodt érzés támadt, amely lehetővé tette számára, hogy a még viszonylag tapasztalatlan Tennessee hadseregét a Tennessee mentén táborba állítsa, anélkül, hogy sok védelmi óvintézkedést tett volna. Ez a nyugodt légkör az, ami mély aggodalmat kelt Grant egyik legújabb hadosztályparancsnokában, a szivarozó, vad tekintetű William Tecumseh Shermanben. Grant biztosítja új beosztottját, hogy Johnston őrült lenne, ha ott támadná meg az uniós hadsereget, ahol vannak. Ezt a hibát Johnston elhatározza, hogy Grant megbánja.
