Halál a diskurzus által?

Eredeti címe:

Death by Discourse?

Könyv tartalma:

A leghevesebb és legádázabb vita a Nagy Ír Éhínség idején az állam gazdasági ügyekben betöltött szerepéről szólt, a politikai gazdaságtan "tudománya", a mérvadó hivatalos diskurzus pedig a laissez-faire politikáját írta elő. Az írek az 1830-as évektől kezdve a szisztematikus gazdasági evangelizáció középpontjába kerültek, mivel sokáig úgy tekintettek rájuk, mint akik vagy nem ismerik, vagy elhanyagolják az elveket.

Az éhínség idején a hivatalosság és erős intézményi szövetségesei megvédték a politikai gazdaságtan "törvényeit", amelyeket akkoriban könyörtelenül támadott a nép. Az egyik hatóság szerint "az eladásra szánt élelmiszerek biztosítását minden körzetben és minden körülmények között a magánkereskedők előrelátására és vállalkozására kell bízni". A kereskedelem törvényei Isten törvényei voltak, és rendíthetetlen engedelmességet követeltek. Mások azonban - túlnyomórészt erkölcsileg - amellett érveltek, hogy a kataklizmikus írországi körülmények között ezeket a törvényeket vagy módosítani kell, vagy akár teljesen figyelmen kívül kell hagyni, fenntartva, mint Hughes New York-i püspök, hogy "az élethez való jog drágább és magasabb rendű, mint a tulajdonhoz való jog".

Írországot gazdaságilag elmaradottnak tekintették, túlnépesedettnek, iparhiányosnak, és szinte teljes mértékben a rendkívül gazdaságtalan mezőgazdasági ágazattól függőnek. Az ír mezőgazdaság modernizációja a tőkés gazdálkodásnak a cottier-rendszer helyébe lépésével járt, ami a kisgazdaságok nagyobb gazdaságokba történő összevonását és a földművelés általános felváltását legelővel eredményezte. Az éhínség végső okának nem annyira Írország kézzelfogható gazdasági helyzetét, hanem az ír jellem közvetettebb és megfoghatatlanabb hatását tekintették, a szegénység okát, nem pedig hatását. Az ír jellemnek, amelyből hiányzott az állandóság, az óvatosság és az előrelátás, szüksége volt a kívülről kikényszerített fegyelemre, a szabad piacokon folyó verseny jellemformáló szigorára, amelyben a központi szerepet a politikai gazdaságtan játszotta.

A Quinnipiac Egyetem Írországi Nagy Éhínség Múzeuma kiadja az 1845-1852 közötti írországi éhínség - a XIX. századi Európa legsúlyosabb demográfiai katasztrófája - számos aspektusát bemutató Famine Folios című kiadványt, amely egyedülálló forrás a diákok, tudósok és kutatók, valamint az általános olvasók számára. Az esszék interdiszciplináris jellegűek, és a történelem, művészettörténet, kultúraelmélet, filozófia, médiatörténet, politikai gazdaságtan, irodalom és zene nemzetközileg elismert tudósainak új kutatásait teszik hozzáférhetővé az éhínség tanulmányozásában.