Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Death by Fire and Ice: The Steamboat Lexington Calamity
A Death by Fire and Ice a Lexington gőzhajó Long Island Soundon 1840 januárjában történt elsüllyedésének kevéssé ismert történetét meséli el. A Cornelius Vanderbilt által 1835-ben épített Lexington egy csípős hideg napon, délután négy órakor hagyta el Manhattant a Connecticut állambeli Stonington felé, fedélzetén a becslések szerint száznegyvenhét utassal és legénységgel, valamint egyebek mellett bálázott gyapotot tartalmazó rakománnyal.
Miután felfelé haladt a jéggel borított East Riveren és a Long Island Soundon, a Long Island északi partján fekvő Eaton's Necknél hét óra körül kigyulladt. A tűz gyorsan meggyújtotta a fedélzeten tárolt gyapotot. Mivel a legénység nem tudta eloltani a tüzet, a lángok átégették a hajó kormánykerekét és kormányrúdjait, és a hajó irányíthatatlanná vált.
Nem sokkal később a motor leállt, és a lángoló hajó az uralkodó széllel és áramlással céltalanul sodródott a Soundban, távol a parttól.
Az éjszaka előrehaladtával a hőmérséklet zuhanni kezdett, és elérte a tizenkilenc fokot. Mivel a sötét horizonton nem látszott remény a megmentésre, az elhagyott utasok és a legénység szörnyű döntés előtt állt: vagy a fedélzeten maradnak és elpusztulnak a perzselő lángokban, vagy átugranak a fedélzetről, és perceken belül a Sound jeges vizébe zuhannak.
Hajnali három órakor a szörnyű megpróbáltatásoknak egy utas és a legénység három tagja kivételével - akik közül csak ők maradtak életben - mindenki számára vége lett. A tragédia a Long Island Sound történetének legsúlyosabb tengeri katasztrófája maradt. A New York-i halottkém napokon belül vizsgálatot hívott össze a katasztrófa okának megállapítására.
Két hétig tartó tanúvallomások után, amelyekről a New York-i sajtó naponta beszámolt, az esküdtszék megállapította, hogy a Lexington "az utasok életének és vagyonának közvetlen veszélyeztetése mellett" közlekedhetett a Soundon, és hogy ha a legénység megfelelően járt volna el, a tüzet el lehetett volna oltani, és az utasok nagy részét, ha nem is az összeset, de meg lehetett volna menteni. A közvélemény reakciója az ítéletre lesújtó volt: a sajtó azt állította, hogy a Lexingtont 1839-ben Vanderbilt kommodortól megvásárolt Szállítótársaság igazgatótanácsának tagjai gyilkosságban vétkesek, és vádat kell emelni ellenük. Azonnal felszólították a kongresszust, hogy hozzon törvényt a gőzhajók utasbiztonságának javítása érdekében.
Ez a könyv feltárja a Kongresszusban a XIX. században a gőzhajók biztonságának szabályozására vonatkozó hatásköréről folyó vitát; és megvizsgálja, hogy a Kongresszus milyen egyensúlyt teremtett aközött, hogy a nemzet hajózási iparát el kellett szigetelni az elveszett rakományért viselt tönkretevő felelősségtől, ugyanakkor jelentősen javítani kellett a nemzet gőzhajóinak utasbiztonságát.