Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a halálközeli élmények (NDE-k) és a halálos ágyon látottak témáját járja körül, történelmi beszámolókkal és anekdotikus tanúvallomásokkal. Bár értékes betekintést nyújt a témába, és alapos betekintést nyújt a témába, néhány olvasó nehezen olvashatónak találta az archaikus nyelvezet és a túlzó nevek miatt. Mások a túlvilági életről alkotott bibliai nézetekkel való ellentmondásokat emelték ki, és csalódtak a könyv előadásmódjában.
Előnyök:A könyv tartalmas, és megalapozza a modern HKÉ-kutatásokat. Lenyűgöző, jól dokumentált történeteket tartalmaz, és történelmi áttekintést nyújt a pszichikai vizsgálatokról. Az olvasók érdekesnek találták, értékesnek a spiritualizmusra kíváncsiak számára, és néhányan úgy vélték, hogy megerősítette a túlvilágról alkotott nézeteiket.
Hátrányok:A számos név szerepeltetése miatt néhány beszámolót kihívás volt követni. Néhányan unalmasnak találták az utolsó fejezeteket, és több tanulmányt kívántak a témában. Voltak panaszok a bibliai tanításokkal való ellentmondásokra, a túlságosan ismétlődő elbeszélésekre, valamint a szerkesztés minőségére, megjegyezve a gépelési hibákat és a rossz formázást egyes kiadásokban.
(19 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Deathbed Visions
Könyv tartalma:
Sir William Fletcher Barrett (1884. február 10.
- 1925. május 26.) 50 éves pszichikai kutatásai során számos jelenséget figyelt meg. A Society for Psychical Research (SPR) 1924.
június 17-én, kevesebb mint egy évvel halála előtt, a Society for Psychical Research (SPR) zártkörű ülésén felolvasott visszaemlékezéseiben Barrett így nyilatkozott: "Személyesen meg vagyok győződve arról, hogy az általunk közzétett bizonyítékok határozottan bizonyítják (1) a szellemi világ létezését, (2) a halál utáni túlélést, és (3) az időnkénti kommunikációt azokkal, akik már túl vannak rajta...". Aligha lehetséges azonban, hogy másoknak, akiknek nem volt hasonló tapasztalatuk, megfelelő képet adjak a bizonyítékok erejéről és halmozott erejéről, amelyek meggyőztek az én) hitemről." Barrett volt az SPR 1882-es megalapításának fő mozgatója, az első évben alelnökként és a Society's Journal szerkesztőjeként, 1904-ben pedig elnökként tevékenykedett.
Ő bátorította William James harvardi professzort is, hogy 1884-ben megszervezze az SPR amerikai ágát. A Halálos látomások című könyvében, amelyet először 1926-ban, a halála utáni évben adtak ki, Barrett számos olyan érdekes esetről számolt be, amikor egy haldokló személy látszólag lát és felismer valamilyen elhunyt rokont vagy barátot, és ezek közül néhány esetben a haldokló nem tudott a látott szellemforma korábbi haláláról.
"Ezek az esetek képezik talán az egyik legmeggyőzőbb érvet a halál utáni túlélés mellett, mivel a haldoklók e látomásainak bizonyító ereje és veridikus (igazmondó) jellege nagymértékben felértékelődik, ha tagadhatatlanul megállapítható az a tény, hogy a haldokló személy egyáltalán nem tudott annak a személynek az elhunytáról, akit oly élénken lát" - állapította meg Barrett a könyvben, amely mára a szakterület egyik klasszikusának számít.
