Hamupipőke hadserege: A kanadaiak Északnyugat-Európában, 1944-1945

Olvasói vélemények

A „Hamupipőke hadserege: Terry Copp tudományos munkája, amely jelentős betekintést nyújt a kanadai hadsereg második világháborús hozzájárulásába és tapasztalataiba, különös tekintettel a kevésbé ismert hadműveletekre. Míg egyes olvasók értékelik az átfogó kutatást és a történelmi jelentőséget, mások száraznak és a személyes elbeszéléseket nélkülözőnek találják az írást.

⬤ A jól kutatott és informatív történetírás
⬤ kiemeli a kanadai hadsereg kevésbé ismert hozzájárulásait a második világháborúban
⬤ szükséges kiegészítője a második világháborús irodalomnak.

⬤ Néhány olvasó száraznak és nehezen befogadhatónak találja az írásmódot
⬤ hiányoznak a személyes történetek, amelyek feldobhatnák az elbeszélést
⬤ egy példány ragasztómaradványokkal a borítón és az oldalakon érkezett.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cinderella Army: The Canadians in Northwest Europe, 1944-1945

Könyv tartalma:

Terry Copp 2003-as, ellentmondásos és díjnyertes könyvében Fields of Fire (A tűz mezeje) megdöbbentő fordulatot hozott az elfogadott hadtörténelemben, megkérdőjelezve azt a hagyományos nézetet, hogy a kanadaiak hozzájárulása a normandiai csatához kudarc volt. A Hamupipőke hadserege folytatja az Első Kanadai Hadsereg által a háború utolsó kilenc hónapjában végrehajtott hadműveletek történetét, és kiterjeszti a Fields of Fire című könyvben kifejtett érvelést, miszerint "a szövetséges és különösen a kanadai hadseregek teljesítményét... nagyon alábecsülték, míg a német hadsereg hatékonyságát nagyon eltúlozták". Copp ezt az érvelést számos, a franciaországi, belgiumi, hollandiai és németországi csatatereken tett utazása során végzett kutatással támasztja alá. A csatatér terepének részletes ismerete, valamint korabeli térképek és légi felvételek segítségével Copp feltárja azokat a védelmi pozíciókat, amelyeket a kanadai katonáknak le kellett küzdeniük, és bemutatja, hogy teljesítményük valóban mennyire lenyűgöző volt.

A rajnai csaták rövid időszakát leszámítva az Első Kanadai Hadsereg volt a legkisebb, amely Eisenhower parancsnoksága alatt szolgált. Az Északnyugat-Európában szolgáló négymillió szövetséges csapatból a hadsereg kanadai része soha nem volt több, mint 185 000 fő. Nyilvánvaló azonban, hogy a 2. kanadai hadtest hadosztályai létszámukhoz képest aránytalanul nagy szerepet játszottak. A Csatorna kikötőinek biztosítását és Antwerpen megközelítésének megnyitását célzó hadműveletekhez való hozzájárulásuk, valamint a Rajna-vidéki harcok a szövetséges hadseregek legjobban elkötelezett és legjobban próbára tett hadosztályai közé sorolja őket. 1944 végére a 3. kanadai hadosztály szenvedte el a legtöbb veszteséget a 21. hadseregcsoporton belül, a 2. kanadai hadosztály pedig a második helyen állt. A páncélos hadosztályok között a 4. kanadai állt a lista élén, akárcsak a 2. kanadai páncélos dandár a független harckocsi dandárok között. Összességében a kanadai veszteségek húsz százalékkal magasabbak voltak, mint a hasonló brit alakulatoknál. Ez egyenes következménye volt annak, hogy a kanadai egységek sokkal több napon keresztül voltak közelharcban.

A Hamupipőke hadserege ugyanolyan szenvedélyesen megírt és meggyőzően érvel, mint elődje, egyrészt fontos kiegészítője Copp korábbi munkájának, másrészt önmagában is jelentős hozzájárulás a kanadai hadtörténelemhez.