Értékelés:
A kritikák szerint a „King Hancock” John Hancock jól megalapozott és lebilincselő életrajza, amely kiemeli az amerikai történelemben betöltött jelentős szerepét, amely túlmutat híres aláírásán. A szerzőt, Brooke Barbier-t dicsérik történetmesélői képességeiért és a történelmi összefüggések életre keltéséért. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a könyvből bizonyos területeken hiányozhat a mélység.
Előnyök:Az életrajz jól megírt, informatív és magával ragadó, hatékonyan emberszámba veszi John Hancockot, és szemléletesen ábrázolja a 18. századi életet. A kritikusok nagyra értékelik a szerző alapos kutatását, élénk elbeszélői stílusát, és azt, ahogyan Hancock életét a kor politikai környezetéhez kapcsolja. A könyvet értékes nézőpontnak tartják az Egyesült Államok alapításáról és a mérsékeltek politikai szerepéről.
Hátrányok:Bár sok olvasónak tetszett a könyv, néhányan megjegyezték, hogy bizonyos szempontból hiányozhat belőle a mélység, különösen a történelmi események mögötti motivációkat illetően. Néhány recenzens aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a történelem egyes modern értelmezései túlságosan leegyszerűsítettek lehetnek, vagy hiányzik belőlük a kontextus.
(27 olvasói vélemény alapján)
King Hancock: The Radical Influence of a Moderate Founding Father
A paradox hazafi sodró lendületű portréja, akinek kimért pragmatizmusa segített megvalósítani az amerikai függetlenséget.
Az amerikaiak meglepő módon jobban ismerik híres aláírását, mint magát az embert. John Hancock életének e lendületes bemutatásában Brooke Barbier egy lenyűgöző ellentmondásokkal teli hazafit ábrázol - egy hatalmas kiváltságokkal rendelkező gyermeket, aki mégis a köznép hangja lett.
A radikalizmustól idegenkedő társadalom oszlopát, aki mégis döntő szerepet játszott a függetlenségben. Az amerikai lakosság mintegy kétötöde semleges vagy ambivalens nézeteket vallott a forradalomról, és Hancock az ő nevükben és számukra beszélt, magával ragadva őket.
A fiatalon elárvult Hancockot kereskedő nagybátyja nevelte fel, akinek üzletét és hatalmas vagyonát örökölte - beleértve a házi rabszolgákat is, akiket Hancock később felszabadított. Harmincas évei elején már Új-Anglia egyik legjelentősebb politikusa volt, aki a legkeresettebb britek listáján is szerepelt, és a gúnyos becenevet kapta: King Hancock. Bár végül csatlakozott az Anglia elleni forradalomhoz, mindig mérsékelt - és mérséklődő - hajlama 1776 után előnyösnek bizonyult. Barbier bemutatja Hancockot, aki tetszett a délieknek és az északiaknak, a föderalistáknak és az antiföderalistáknak. Híresen stabilizáló erő volt a széthulló Második Kontinentális Kongresszus elnökeként. Vendégszerető diplomáciájával megerősítette a francia katonai tisztviselőkkel kötött kulcsfontosságú szövetséget. Massachusetts kormányzójaként Hancock meggyőzte a küldötteket, hogy szavazzák meg a szövetségi alkotmányt, és csillapította a sokkoló Shays-lázadás következményeit.
A forradalmi korszak vezetői szerepéről szóló éleslátó tanulmány, a King Hancock nyomon követi azt a pillanatot, amikor a szenvedély a kompromisszum pártján állt, és a megegyezés a mélyreható társadalmi és politikai változások alapjának bizonyult.
