Voice, Slavery, and Race in Seventeenth-Century Florence
Ez a könyv új levéltári kutatásokra alapozva, amelyek az idegen és faji megkülönböztetéssel rendelkező személyek jelentős jelenlétét dokumentálják a Medici Firenzében, az ilyen személyek relevanciája mellett érvel a nyugati zene történetében, valamint a hangok - különösen a zenei és vokális hangok - fontossága mellett a faji és etnikai különbségek rendszereiben. Az e lapokon tárgyalt személyek közül sokan rabszolgasorban voltak, vagy a szabad munka körülményei között dolgoztak; néhányan kifejezetten zenei vagy színházi feladatokat láttak el, miközben mindannyian kapcsolatba kerültek a hanggal és a hallgatás olyan gyakorlataival, amelyek csak bizonyos emberkategóriák számára biztosítottak teljes személyiséget.
Ez a könyv a történelmi részleteket a korabeli előadások és zenei konvenciók mellé integrálva azt a határozott állítást teszi, hogy az operai zenei technikák - már a kezdetektől fogva - összefonódtak a faji különbségekkel. A szerző, Emily Wilbourne egyszerre kínál makro- és mikroszemléletű megközelítést a könyv tartalmához. A kötet első fele.
Levéltári, színházi és történeti források széles skálájára támaszkodik, hogy a razza (szó szerint "faj"), a hang és a zene elméleti összefüggéseit a kora újkori Itáliában kifejtse; a második felében egy konkrét, faji jegyekkel rendelkező egyén életére és munkásságára összpontosít: a rabszolgasorban élő, fekete férfi szopránénekesre, Giovannino Buonaccorsira (1651-1674). Voice, Slavery, and Race in Seventeenth-Century Florence újrafogalmazza a faji különbség helyét a nyugati művészeti zenében, és meggyőző előtörténetet nyújt a hangzás későbbi faji megfogalmazásainak.
