Hans Brinker, avagy az ezüstkorcsolya

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes véleményeket fogalmaznak meg a „Hans Brinker és az ezüstkorcsolya” című filmről, kiemelve annak szívmelengető tulajdonságait, nosztalgikus értékét és a holland kultúráról szóló informatív tartalmát. Ugyanakkor több kritikus is kritizálja a könyvet a tempója, a holland történelemre való túlzott összpontosítása, valamint az elavultnak vagy nem megfelelőnek vélt témák miatt.

⬤ Szívmelengető és jól megírt történet
⬤ betekintést nyújt a holland kultúrába és történelembe
⬤ szeretett klasszikus nosztalgikus értékkel
⬤ emlékezetes karakterek
⬤ inspiráló témák a rugalmasságról és a kedvességről
⬤ több generáció számára is élvezhető.

⬤ Lassú a tempó a hosszú történelmi részek miatt
⬤ egyes tartalmak elavultak vagy problematikusak lehetnek
⬤ nem eléggé a főszereplőre, Hans Brinkerre koncentrál
⬤ kritika az antiszemita felhangok miatt
⬤ egyes kiadások rosszul kivitelezettek lehetnek.

(79 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hans Brinker, or the Silver Skates

Könyv tartalma:

Juliska nyugtalan csendben nézett az anyjára, és azon tűnődött, vajon nem nagy bűn-e, ha az egyik szülővel többet törődik, mint a másikkal, és biztos volt benne, igen, egészen biztos, hogy rettegett az apjától, miközben szinte bálványimádó szeretettel ragaszkodott az anyjához.

-a Hans Brinkerből A Hans Brinker, avagy az ezüstkorcsolya másfél évszázada kedvelt gyermekkori kedvenc - és olyan könyv, amelyet az olvasók még felnőttkorukban is élveznek és értékelnek -, csak a szerző életében több mint 100 kiadást ért meg. Az először 1865-ben kiadott, 1917-es kiadás másolata Alice Carsey kitűnő illusztrációival jelenik meg, akinek érzékeny szeme és finom tollvonásai olyan módon elevenítik meg a szegény, de erényes holland fiú történetét, ahogyan kevés más művésznek sikerült.

Ez a másolati kiadás Dodge és Carsey varázslatos munkásságát a gyermekek új generációjának mutatja be. A szerző és szerkesztő Mary Mapes Dodge (1831-1905) New Yorkban született. A St.

Nicholas című gyermekmagazin szerkesztőjeként dolgozott, amelyhez olyan írókat vonzott, mint Mark Twain, Louisa May Alcott, Robert Louis Stevenson, Frances Hodgson Burnett és Rudyard Kipling. Ő írta az Irvington Stories (1864) című novelláskötetet is.