Haptic Modernism: Touch and the Tactile in Modernist Writing
Ez a könyv azt állítja, hogy a haptikus érzéket - amely az érintést, a kinesztézist és a propriocepciót egyesíti - először a modernizmus korában fogalmazták meg és kutatták fel teljes mértékben, válaszul a tudományos, technológiai és pszichológiai változások által előidézett radikálisan új testi tapasztalatokra.
Hogyan változik a test saját mozgásérzéke, amikor a modernista filmmel szembesül? Hogyan zavarhatja meg az autóval való utazás az embert annyira, hogy egzisztenciális válságot idézzen elő? Ha a test osztható atomokból áll, milyen munkát végezhet a modernista élet múló pillanatának lelassításában? Mindezekre a kérdésekre és még sok másra is választ kaphatunk a modernista kánon négy jelentős írójának - James Joyce, Virginia Woolf, D. H. Lawrence és Dorothy Richardson - munkásságában. Azt sugallják, hogy a huszadik század eleji létezés középpontjában a haptikus tapasztalat áll, és mindegyikükben megjelenik a megfoghatatlan tapintás iránti vonzalom. Ezek az írók azonban tovább mennek, és olyan formai kísérleteket tesznek, amelyek lehetővé teszik, hogy saját írásaik tapintási reakciót váltsanak ki olvasóikból.
A haptika meghatározásával és a modernista írásművészet e nagy neveinek munkásságában betöltött szerepének vizsgálatával ez a könyv megnyitja az irodalomtudomány területét a haptikus elemzés ígérete előtt, és azonosítja az irodalmi művek olyan gazdag varratát, amelyet "haptikus modernizmusnak" nevezhetünk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)