Harc Saipanért

Olvasói vélemények

A könyv az amerikai csapatok tapasztalatait tárja fel a saipani csata során, részletesen beszámol a 27. gyalogoshadosztály előtt álló kihívásokról. Míg egyes olvasók informatívnak és jól megírtnak találták, mások kritizálták, hogy elmerül a felesleges részletekben és hiányzik belőle az objektivitás.

⬤ Részletes beszámoló a saipani csatáról és a 27. gyalogoshadosztály tapasztalatairól.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely a szerző számára családi kapcsolatot biztosít, ami fokozza az érzelmi perspektívát.
⬤ Jól kutatott, a történelmi események különböző nézőpontjaival.
⬤ A könyv egyes részei hatékonyan közvetítik az érintett katonák hősiességét és küzdelmeit.

⬤ A könyv első fele túlzott részleteket tartalmaz, ami egyes olvasókat túlságosan megterhelhet.
⬤ Néhány kritikus az objektivitás hiányát jegyezte meg, úgy érezte, hogy a szerző elfogultan védi a 27. hadosztályt.
⬤ A megjelenítéssel kapcsolatos problémák, mint például a borítóterv hiánya, csökkentették a kezdeti vonzerőt.
⬤ A könyv talán nem a legjobb áttekintést nyújtja a témában rendelkezésre álló egyéb irodalomhoz képest.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Battling for Saipan

Könyv tartalma:

Amikor az V. Kétéltű Hadtest a Mariana-szigetek - Saipan, Guam és Tinian - megszállására készült, viszonylag könnyű harcra számítottak.

Úgy tűnt, hogy a japánok megfutamodtak. A Saipan (a három meghódítandó sziget közül az első) D-napjának közeledtével az V. hadtest tervezői biztonságban érezték magukat, amikor egyetlen hadosztályt különítettek el hadtesttartalékként a meghódításhoz.

Amikor William J.

O'Brien alezredes első zászlóalja és a 105. gyalogezred partra szállt Saipanon, nemigen sejtették, mi vár rájuk.

Az ellenséges ellenállás heves volt. A következő hetekben a szinte folyamatos harcok szüntelen terrorjával kellett szembenézniük. A 105.

gyalogezred számára a csata egy elsöprő erejű japán banzai támadásban csúcsosodott ki 1944. július 7-én. Az ezred több mint 900 sebesültet szenvedett, akiknek csaknem fele elesett a harcban, köztük az első zászlóalj parancsnoka, William O'Brien, aki később a Becsületrendet kapta érte.

A csata során O'Brien a frontvonalbeli vezetés felkavaró példáját nyújtotta addig nem kipróbált csapatainak. Története ma is ugyanolyan inspiráló.