Harcosok a vérben: Egy Spitfire-pilóta története - és a fia, aki a nyomdokaiba lépett

Olvasói vélemények

A Fighters in the Blood (Vadászok a vérben) Robertson „Black” Robertson légimarsall megható emlékirata, amely a Királyi Légierő két generációjának kiváló vadászpilótáinak karrierjét mutatja be. A könyvben az apa háborús élményei összefonódnak a szerző saját útjával a kadétból légimarsallá válás útján, mély betekintést nyújtva a RAF kultúrájába és a katonai pilóták életébe.

A könyv szépen megírt, magával ragadó, és részletesen bemutatja egy vadászpilóta életét. Tartalmaz inspiráló és megható anekdotákat, különösen a szerző apjáról, aki a második világháborúban pilóta volt. Az apa és a fiú tapasztalatai közötti ellentét egyedülálló perspektívát nyújt. Sok olvasó magával ragadónak és tanulságosnak találja az apa és fia közötti kapcsolatot.

A kritikákban nem említenek említésre méltó kritikát, de néhány olvasó talán nem találja annyira magával ragadónak a részletes katonai összefüggéseket, ha nem érdeklődik a repüléstörténet iránt.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fighters in the Blood: The Story of a Spitfire Pilot - And the Son Who Followed in His Footsteps

Könyv tartalma:

Ez nem egy közönséges memoár. Az időben előre-hátra haladva fokozatosan bontakozik ki két történet, amelyek lenyűgöző párhuzamosságot mutatnak. Az egyik egy második világháborús Spitfire ászról szól, akinek repülési karrierje idő előtt véget ért, amikor lelőtték és elvesztette egyik szemét, a másik pedig az utódjáról, egy második generációs vadászpilótáról, aki légimarsall rangig emelkedett. Voltak idők, amikor apa és fia, "Robbie" és "Black" Robertson élete egyaránt veszélyben forgott - olyan alkalmak, amikor a túlélés csak a szerencsén múlott.

Az elbeszélés egyedülállóan két különálló és különböző hangot használ. A szerző saját visszaemlékezései összefonódnak apja több mint harminc évvel ezelőtt rögzített visszaemlékezéseivel. Ez az intenzíven személyes és leleplező, olykor ellentmondásos memoár mindenekelőtt az emberekről szól. Van azonban egy végső irónia. A fiú egy életen át készült a végső vizsgára - amelyet apja a szigorúan korlátozott felkészültség ellenére is kiválóan teljesített. Black Robertson örök sajnálatára ő maga soha nem tudta próbára tenni a saját felkészültségét. Apja megkapta a DFC-t, és mintegy öt év múlva repülőhadnagyként vonult nyugdíjba. Ő maga közel harminchat évig szolgált, kiérdemelte a királynői kitüntetést, az OBE és a CBE kitüntetést, és Őfelsége, a királynő ADC-jeként szolgált. De miután majdnem a RAF csúcsára jutott, egy fontos értelemben beteljesületlenül vonult nyugdíjba; a tűz alatt sosem tették próbára a rátermettségét.

Bárki, aki többet szeretne megtudni a repülésről, a RAF-ról, a vezetésről, sőt a jellemről is, annak nem kell tovább keresnie, mint ezt a gyönyörűen megírt, rendkívül olvasmányos beszámolót.