Harcosok: Egy gyalogos vietnami emlékiratai

Olvasói vélemények

A könyv személyes beszámolót nyújt a szerzőnek a vietnami háborúban gyalogsági lövészszázad parancsnokaként szerzett tapasztalatairól. Megragadó és valósághű képet nyújt a harcokról, a katonák érzelmi kihívásairól és az általuk elszenvedett kemény körülményekről. Míg a legtöbb kritika dicséri a könyvet hitelessége és lebilincselő írásmódja miatt, néhány kritika megemlíti, hogy a szerző nézőpontja nem egyezik meg a hosszabb szolgálatot teljesítő sorkatonák tapasztalataival.

A könyv jól megírt, magával ragadó, és szemléletesen és valósághűen mutatja be a vietnami harcokat. Az olvasók nagyra értékelik a szerző éleslátását és érzelmi mélységét a tapasztalatai elbeszélése során. Számos kritika kiemeli az elbeszélés hitelességét és részletességét, ami méltó olvasmánnyá teszi a katonai memoárok és a vietnami háború iránt érdeklődők számára.

Néhány kritikus úgy érezte, hogy a szerző túlságosan a személyes élményeire koncentrált, anélkül, hogy megfelelően foglalkozott volna a sorkatonák által elszenvedett hosszabb túrákkal. Azt is megemlítették, hogy az elbeszélés bizonyos területein több részletre vágytak volna. Néhány kritika időpocsékolásnak ítélte a könyvet, jelezve, hogy nem biztos, hogy minden olvasóhoz eljut.

(48 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Warriors: An Infantryman's Memoir of Vietnam

Könyv tartalma:

A földön, a levegőben és a vonalak mögött a katonák nap mint nap élet-halál döntéseket hoztak, és fiatal életük legsúlyosabb stresszét élték át.

A viharos 1968-as év volt, és Robert Tonsetic a 12. gyalogezred 4.

zászlóaljának lövészszázadparancsnoka volt Vietnamban. Egy csapatnyi, a vereségtől demoralizált, de a bosszúra elszánt katonát vett át. A legendás Tet- és májusi offenzívák során ezekkel a bátor emberekkel együtt vezette, képezte ki és kockáztatta az életét, és ez a könyv az ő szolgálati útjának izgalmas, brutális és őszinte története.

Tonsetic elmeséli, hogyan vezetett egy súlyosan alulfegyverzett készenléti alakulatot egy kegyetlen ellenséges zászlóaljjal vívott háromnapos ádáz csatába; hogyan vezetett szürreális éjszakai légimobil támadásokat és túrákat a bűzös, koromfekete dzsungelekben; és hogyan oldotta a harci stresszt kézigránátokkal való horgászattal és titkos kirándulásokkal a Huey-ken. Abban a végzetes évben, amikor otthon zavargások törtek ki, és a politikusok a háborúból kivezető utat keresték, Tonsetic és emberei katonaként tették a dolgukat, és kiérdemelték a „Harcosok” címet.