Harmadik generációs vezeték nélküli információs hálózatok

Eredeti címe:

Third Generation Wireless Information Networks

Könyv tartalma:

A Rutgers Egyetem 1989-ben indította el a WINLAB-ot, amikor a kommunikációs ipar, a szövetségi kormány és az Egyesült Államok pénzügyi közössége épp akkor ébredt rá a vezeték nélküli kommunikáció iránti növekvő közérdeklődésre és az azt kielégítő technológia hiányára. A titok már kiderült Európában, ahol nem kevesebb, mint három új vezeték nélküli és cellás rendszer haladt a tervezőasztaltól a laboratóriumon át a gyárig és a fogyasztókig.

1989 júliusában az FCC nagy látogatottságú bemutatót tartott, amely vita tárgyává vált, hogy a második generációs brit vagy svéd technológia a kulcs a tömeges személyes kommunikációhoz. A hallgatóságból sokan azon tűnődtek, hogy az Egyesült Államok technológiája kikerült-e a képből. A technológiai bizonytalanságok a vezeték nélküli kommunikációban sokkal súlyosabbak, mint bármely más információs szolgáltatásban.

A több gigabites optikai szálas kommunikáció például az alaptudományoktól a technológiához vezető, majd szabványokat, végül pedig kereskedelmi termékeket ösztönző, szabályos fejlődésen ment keresztül. Végül megtalálják az alkalmazásokat, és az ipar és a társadalom egésze élvezni fogja az előnyöket.

Ezzel szemben a vezeték nélküli kommunikáció alkalmazásai nyilvánvalóak a lelkes közönség számára. Nagy piac létezik, de a kapacitáshiány visszafogja. A kereslet arra késztette a cellás iparágat, hogy szabványokat dolgozzon ki a fejlett rendszerekre, még mielőtt a technológia rendelkezésre állna a megvalósításukhoz.

Mindenki lélegzetvisszafojtva várja, hogy megfigyelhesse az első termékek teljesítményét. Az alaptudományok hiányosságai növelik a bizonytalanságot, és megelőzik a technológiai viták megoldását.