Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik a „Harminc év rabszolgaság” című filmet, amely első kézből, megrendítően mutatja be a rabszolgaság szörnyűségeit és az emberi lélek szívósságát. Az olvasók nagyra értékelik a szerző, Louis Hughes ékesszóló prózáját és őszinteségét, miközben elismerik az elbeszélés érzelmi súlyát és történelmi jelentőségét.
Előnyök:⬤ Ékesszóló és magával ragadó próza, meglepő egy műveletlen szerzőtől.
⬤ Hiteles betekintést nyújt a rabszolgaság borzalmaiba.
⬤ Magával ragadó memoárforma, amely személyessé teszi a történelmi tapasztalatokat.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál, mivel Hughes objektív maradt, és nem volt rosszindulatú a fogvatartóival szemben.
⬤ Történelmi jelentősége miatt oktatási célokra is alkalmas.
⬤ Kiemeli az ellenállóképesség és a remény pillanatait, és hitet tesz az Istenbe vetett hit mellett.
⬤ Jól dokumentált elbeszélés, amely növeli a hitelességet.
Hátrányok:⬤ Az elbeszélés időnként érzelmileg fájdalmas és mélyen felkavaró lehet.
⬤ Néhány olvasó szerint hiányzik az ültetvényeken végzett konkrét munkák részletes leírása.
⬤ Néhányan megemlítették, hogy bizonyos történelmi összefüggésekről rövid és zavaros lehet.
⬤ A könyv egy vékony kötethez képest drágának tűnhet.
(91 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Thirty Years a Slave
Könyv tartalma:
Virginiában születtem 1832-ben, Charlottesville közelében, a Rivanna folyó gyönyörű völgyében. Apám fehér ember volt, anyám pedig néger, egy bizonyos John Martin rabszolgája.
Még gyerek voltam, talán nem voltam több hatévesnél, ha jól emlékszem, amikor anyámat, két testvéremet és engem eladtak Dr. Louisnak, a Scottsville faluban praktizáló orvosnak. Körülbelül öt évig maradtunk nála, amikor meghalt, és a hagyatékának rendezésekor engem eladtak egy bizonyos Washington Fitzpatricknak, a falu kereskedőjének.
Rövid ideig tartott nála, amikor a csatornahajón keresztül Richmondba vitt, mert azt remélte, hogy elad; de mivel a piac szürke volt, visszahozott, és még körülbelül három hónapig tartott, amikor közölte velem, hogy felvett egy Richmondba tartó csatornahajóra dolgozni, és hogy menjek anyámhoz, és készítsem elő a ruháimat, hogy útnak indulhassak. Az utasításnak megfelelően elmentem hozzá, és amikor elkészítette a csomagomat, könnyes szemmel búcsúzott el tőlem, és azt mondta: "Fiam, légy jó fiú, légy udvarias mindenkivel, és mindig viselkedj rendesen.".
