Harmony + Dissent: Film and Avant-Garde Art Movements in the Early Twentieth Century
R. Bruce Elder azt állítja, hogy számos olyan kiáltvány szerzője, amely ilyen élénk módon jelentette be egy újabb művészeti mozgalom megjelenését, közös törekvésben osztozott: a vizuális, irodalmi és előadóművészetek újrafogalmazását javasolták, hogy azok a mozi attribútumait vegyék fel.
A mozi, állítja Elder, a huszadik század első évtizedeiben olyan művészeti sarkalatos erővé vált, amely körül az esztétikai formák figyelemre méltó sokfélesége és száma alakot öltött. Ennek bizonyítására Elder egy széleskörű vitával kezdi, amely a modernitás kognitív (és perceptuális) rendszerével kapcsolatos néhány átfogó témát nyit meg, annak megállapítása céljából, hogy e rendszeren belüli válság néhány különös és erősen megkérdőjelezhető ismeretelméleti hiedelmet és lelkesedést hozott létre.
Ezen a vitán keresztül Elder azt a megdöbbentő állítást veti fel, hogy a modernitás által előidézett megismerési válság válaszul egy sajátos „pneumatikus (spirituális) episztemológiát” hozott létre. Elder ezután megmutatja, hogy a moziról alkotott korai elképzeléseket erősen befolyásolta ez a pneumatikus episztemológia, és a mozi e felfogását használja fel arra, hogy megmagyarázza a mozi kulcsfontosságú szerepét a huszadik század eleji művészet két kulcsmomentumának alakításában: a tiszta, „tárgy nélküli” (nem reprezentációs) művészet létrehozására irányuló törekvés, valamint az orosz szuprematizmus, konstruktivizmus és produktivizmus.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)