Három dal, három énekes, három nemzet

Olvasói vélemények

A könyv nagyra értékelt a zenéről szóló értő esszéi miatt, amelyek a szerző mélyreható ismereteit és a téma iránti szenvedélyét mutatják be.

Éleslátó, jól megírt esszék, kiemeli a zenei kultúra fontosságát, és bemutatja a szerző intelligenciáját.

A kritikákban nem említenek jelentős hátrányokat.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Three Songs, Three Singers, Three Nations

Könyv tartalma:

Greil Marcus több mint negyven éve az amerikai zenekritika egyik legmarkánsabb hangja. Könyvei, köztük a Mystery Train és a The Shape of Things to Come, a folk és a blues, a rock és a punk hangzásvilágát járják be, ráébresztve az olvasót a zene és az amerikai politika és kultúra szélesebb áramlatai közötti meglepő, gyakran rejtett rokonságra.

Marcus 2013-as Harvardon tartott Massey-előadásaiból merítve új munkája az amerikai köznapi dalok történetének három epizódját járja körül: Bascom Lamar Lunsford 1928-as "I Wish I Was a Mole in the Ground", Geeshie Wiley 1930-as "Last Kind Words Blues" és Bob Dylan 1964-es "Ballad of Hollis Brown" című művét. Az, hogy e dalok mindegyike hogyan képes azt a hátborzongató érzést közvetíteni, hogy senki sem írta, a közhelyes dalok hagyományának különböző aspektusaira világít rá. Néhány dal valóban azonosítható szerző nélkül jött össze az idők során. Mások homályos forrásokból merítenek dallamokat és motívumokat, de egy adott művész kezében végső, kitörölhetetlen formát öltenek. És, mint Dylan "Hollis Brown"-ja esetében, vannak olyan dalok, amelyeket egyetlen szerző írt, de anonim produkcióként kommunikálnak, mintha több generáción át öröklődő népdalok lennének.

Három dalban, amelyeket látszólag senki sem írt, Marcus megmutatja, nem csak három különböző módját fedezhetjük fel annak, hogyan beszélhetünk az Egyesült Államokról, hanem három különböző nemzetet is a formális határain belül.