Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv mélyrehatóan vizsgálja Ronald Reagan szerepét a hidegháború befejezésében, a vezető szerepére, a Gorbacsovval folytatott diplomáciára és a kommunikáció jelentőségére összpontosítva. Személyes anekdotákat és történelmi összefüggéseket is tartalmaz, kapcsolatot teremtve a kortárs vezetési kérdésekkel. Bár a könyvet dicsérik olvasmányossága és Reagan személyiségébe való betekintése miatt, egyes olvasók kritizálják, hogy bizonyos területeken nem elég mélyreható, és hogy Trumphoz hasonlítja, ami szerintük csorbítja Reagan örökségét.
Előnyök:⬤ Jó tempójú és lebilincselő elbeszélés, amely kitér Reagan szerepére a hidegháború befejezésében.
⬤ Reagan meggyőződésének és a Gorbacsovval folytatott diplomáciájának éleslátó feltárása.
⬤ Közérthető írásmód, amely az alkalmi és a komoly olvasók számára egyaránt alkalmas.
⬤ Érdekes anekdotákat tartalmaz, és kiemeli a vezetők közötti kommunikáció fontosságát.
⬤ Átfogó képet nyújt Reagan elnökségéről és jelleméről.
Hátrányok:⬤ A könyv egyes részei, különösen a Reagant Trumppal összehasonlító rész, úgy látják, hogy elszakadnak egymástól vagy elvonatkoztatnak a fő narratívától.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy ez inkább könnyed történelem, és bizonyos témákból hiányzik a kellő mélység.
⬤ A kritikusok megemlítik, hogy talán túlságosan optimista vagy elfogult Reagannal szemben, szinte hibátlannak ábrázolva őt.
(302 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Three Days in Moscow: Ronald Reagan and the Fall of the Soviet Empire
Könyv tartalma:
"Azonnali klasszikus, ha nem a Ronald Reaganről szóló eddigi legjobb könyv." -- Jay Winik
Reagan elnöknek a hidegháború megnyeréséért folytatott drámai küzdelmét soha nem látott módon tárja fel az első számú bestseller szerzője és az első számú Special Report with Bret Baier díjnyertes műsorvezetője.
Moszkva, 1988: 1000 mérföldre a vasfüggöny mögött Ronald Reagan kiállt a szabadságért és szembeszállt a szovjet birodalommal.
Bret Baier elismert bestsellerében Három nap januárban megvilágította Dwight Eisenhower elnök rendkívüli vezetői képességeit a hidegháború hajnalán. Most a várva várt új történetében, a Három nap Moszkvában Baier feltárja Amerika és a Szovjetunió hosszú küzdelmének drámai végjátékát és Ronald Reagan elnök központi szerepét a mai világ kialakításában.
1988. május 31-én Reagan orosz földön állt, és a Moszkvai Állami Egyetemen teltházas közönség előtt tartott figyelemre méltó - de mára már nagyrészt elfeledett - beszédet, amely a szovjet fővárosban tett első látogatásának csúcspontja volt. A Reagan és Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár közötti csúcstalálkozók sorában ez volt a negyedik, amely drámai befejezése volt a nukleáris fenyegetés csökkentésére tett fáradhatatlan erőfeszítéseiknek. Reagan ennél is inkább "nagy történelmi pillanatnak" tekintette ezt a találkozót, egy lehetőségnek arra, hogy utat mutasson a szovjet népnek - a szabadság, az emberi jogok és egy olyan jövő felé, amelyről azt mondta nekik, hogy ha akarják, elfogadhatják. Ez volt az első alkalom, hogy amerikai elnök orosz földön tartott beszédet az emberi jogokról. Reagan egyszer már "gonosz birodalomnak" nevezte a Szovjetuniót. Most pedig, mondván, hogy ez az ábrázolás "egy másik korból" származik, arra hívta a szovjeteket, hogy csatlakozzanak hozzá egy új jövőképben. Reagan moszkvai beszédének jelentőségét akkoriban nagyrészt figyelmen kívül hagyták, pedig az új világ, amelyről beszélt, gyorsan közeledett.
A következő évben, 1989 novemberében leomlott a berlini fal, és a Szovjetunió kezdett szétesni, így az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom a világ színpadán.
Ma a hidegháború vége talán az elmúlt fél évszázad meghatározó történelmi pillanata, és meg kell értenünk, ha meg akarjuk érteni Amerika jelenlegi helyét a világban, az amerikai-orosz feszültségek újbóli felerősödése közepette, Vlagyimir Putyin hivatali ideje alatt. Reagan három moszkvai napját felhasználva az elnöknek a hidegháború sikeres, békés befejezésének megszervezésében játszott kritikus és gyakran félreértett szerepének nagyobb történetét meséli el, Baier megvilágítja nemzetünk egyik legtekintélyesebb vezetőjének jellemét - és feltárja azokat az egyedülálló tulajdonságokat, amelyek lehetővé tették számára, hogy sikerrel kössön békeszövetséget a Szovjetunióval, miközben elődei nem jártak sikerrel.
