Harriet néni és én: Életünk az internátusban

Olvasói vélemények

Geraldine Sylvester Harriet néni és én című könyve szívhez szóló elbeszélés egy fiatal lány, Emily életéről, aki egy panzióban nő fel Harriet néni és Ben bácsi mellett. A történet tele van emlékezetes karakterekkel és megrendítő életleckékkel, amelyek egyszerre reflektálnak a múlt egyszerűségére és az emberi természet valóságára. A főhősnő értékes leckéket tanul a szeretetről, a tiszteletről és a közösségről, miközben eligazodik a különféle bentlakókkal és barátokkal szerzett tapasztalatai között.

A könyv színes és átélhető karakterek gazdag szereplőgárdája, élvezetes történetmesélés, és nosztalgikus képet fest a kisvárosi amerikai életről. Az olvasók nagyra értékelik az elbeszélés melegségét, humorát és meghatóságát, és sokan érzelmileg kötődnek a történethez és a szereplőkhöz.

Néhány olvasó lassúnak találja a tempót, vagy túl rövidnek a könyvet, és a történet és a szereplők hosszabb, mélyebb feltárására vágyik. Emellett néhány kritika szerint a témák nosztalgikusak ugyan, de nem biztos, hogy minden modern olvasóhoz eljutnak.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Aunt Harriet and Me: Our Life in the Boarding House

Könyv tartalma:

Egy fiatal lány, aki felnőtt évei nagy részét egy panzióban tölti nagynénjénél és nagybátyjánál, különleges kapcsolatot alakít ki lakótársaival.

Ez a nagycsaládja nem tehet mást, mint hogy befolyásolja a lány életszemléletét, tanulását és szeretetét. Fiatal korától kezdve csodálattal és értetlenséggel, szeretettel és tisztelettel, sőt néha megvetéssel tekint a körülötte lévő szereplőkre.

A csoporttal való interakciói, valamint a kisvárosról szóló történetek, ahol a ház található, eleven képet festenek - olyat, amely biztosan igazi bepillantást enged az olvasónak az alapvető emberi természetbe, és felöleli a jót és bizonyára a kevésbé jót is. És bár a történet a ''régi időkben'' játszódik, mégis eljön a felismerés, hogy az emberek ma is nagyjából ugyanolyanok.