Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Az 1986-os londoni Coliseumban tartott bemutatóján az évtized legfontosabb zenei és színházi eseményeként ünnepelt The Mask of Orpheus kétségkívül Harrison Birtwistle munkásságának egyik kulcsműve. Későbbi színpadi és koncertdarabjait is ennek fényében kell értékelni.
Egyre többen tekintik az operajátszás második világháború utáni fejlődésének kulcsművének is, amely a lírai színházi lehetőségek határait feszegeti. A zene, az ének, a dráma, a mítosz, a pantomim és az elektronika fantáziadús ötvözésével számos fiatalabb zeneszerző számára lett jelzőfény, és széles körű kritikai figyelem tárgya. Jonathan Cross azzal kezdi e "lírai tragédia" részletes tanulmányát, hogy az Orfeusz-mítosz recepciójának tágabb kontextusába helyezi.
Külön kitér az Orfeusz jelentőségére a huszadik században, és ez adja a hátteret annak vizsgálatához, hogy Birtwistle alkotói életének különböző műveiben hogyan foglalkozott a történettel. Az Orfeusz álarca forrásait és keletkezését is feltárjuk.
Ezt követi a mű három felvonásának közeli olvasása, szerkezetük és jelentésük elemzése, a zene, a szöveg és a dráma kapcsolatának vizsgálata, Zinovieff szövegvázlataira és Birtwistle kompozíciós vázlataira támaszkodva. A könyv azzal zárul, hogy olyan kontextusokat javasol, amelyekben az Orfeusz álarca értelmezhető.
Az idő, az emlékezet és az identitás, a veszteség, a gyász és a melankólia központi témái a későmodern társadalom és kultúra mély érzékenységét érintik. A librettistával és a zeneszerzővel készített interjúk teszik teljessé ezt a fontos tanulmányt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)