Harry bárja: A legendás velencei nevezetesség élete és története

Olvasói vélemények

A könyv szórakoztató és tanulságos betekintést nyújt a velencei Harry's Bar történetébe, és azok számára is vonzó, akik már jártak a bárban, vagy akiket érdekelnek a híres vendégek és a hangulat. A személyes történeteket összekapcsolja a bár kulturális jelentőségével, és nosztalgikus emlékeket ébreszt a helyszínt ismerő olvasókban. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a könyvből hiányzik a mélység, és nem összpontosít eléggé magára a Harry's Barra, ugyanakkor csalódást fejez ki a szállítási minőség miatt is.

⬤ Magával ragadó és szórakoztató elbeszélés
⬤ informatív és történelmi betekintés
⬤ nosztalgiát ébreszt a látogatókban
⬤ jól megírt és könnyen olvasható
⬤ élvezetes beszámoló egy híres létesítményről
⬤ jó azoknak, akiket érdekel Velence és kultúrája
⬤ pozitív olvasói tapasztalatok a szerzők bár iránti szenvedélyéről.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyvből hiányzik a mélység, és inkább egy magazincikknek érezte
⬤ elégedetlenség a szállítási minőséggel
⬤ kritika, hogy a könyv egyes részei inkább a tulajdonosokra, mint a bárra koncentrálnak
⬤ nem biztos, hogy a Harry's Bar-t nem ismerők számára vonzó lesz.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Harry's Bar: The Life and Times of the Legendary Venice Landmark

Könyv tartalma:

Most papírkötésben, a világ egyik leghíresebb ivóhelyének belső története, amely Hemingway óta legendás.

A velencei Harry's Bar több mint kilencven éve a világ egyik leghíresebb ivóhelye, amely éppúgy szerves része a velencei tájnak, mint a Dózse-palota, a Bazilika és a Piazza San Marco. Írók, művészek, modellek és színpadi sztárok találkozóhelye volt, egy luxusétterem, amelynek főzeteit és időtlen dekorációját gyakran utánozták, de soha nem érték el. Az alapító fia, aki maga is kiemelkedő étteremtulajdonos, itt olvasható a története.

1931-ben alapította egy szerény, de vállalkozó szellemű velencei csapos, Giuseppe Cipriani és egy gazdag amerikai, Harry Pickering.

Hamarosan Ernest Hemingway, Orson Welles, Sinclair Lewis, az Agha Khan és sok más híresség törzsvendége volt. Végigkísérjük Giuseppét és fiát, Arrigót a második világháború alatt, amikor a Harry's Bar-t a fasiszták lefoglalták, és Mussolini haditengerészete számára étkezdévé alakították át, míg az igazi ünnepi étkezéseket a Cipriani-házban szolgálták fel.

Az 1945-ös felszabadulás, amikor a szövetséges hadsereg tisztjei gyakorlatilag a bárban foglaltak helyet, és Giuseppét úgy dobálták körbe az étkezőben, mint egy rögbilabdát.

És a háború utáni években, amikor a Harry's Bar a világ csillogásának virtuális klubjává vált.

Itt is megismerhetjük a Ciprianik nagyszerű találmányainak történetét, a "carpaccio" előételtől kezdve, amely a vékonyra szeletelt nyers hús vagy nyers hal fehér mártással való általános kifejezésévé vált, egészen a belliniig, a ma már híres, fehér barackpüréből és olasz pezsgőből készült rózsaszín koktélig. A szerző elmeséli Harry New York-i unokaöccseinek történetét is, a Harry Ciprianit az Ötödik sugárúton, az egyetlen éttermet, amelyet valaha is elloptak az igazgatójától ebéd és vacsora között, és a Bellinit a régi Taft Hotelben.

Tele Arrigo Cipriani magával ragadó szellemességével és könnyed bájával, a Harry's Bar története élvezetes olvasmány - és a következő legjobb dolog, mint maga egy asztal a Harry's Barban.