Hasnyálmirigy-transzplantáció

Eredeti címe:

Pancreas Transplantation

Könyv tartalma:

1966 decemberében két, hónapokkal a transzplantáció után elhunyt betegnél diabéteszes vesebetegség következtében kialakult per- urémiát állapítottak meg.

Ez azonban elég hosszú idő volt ahhoz, hogy kis esélyt adjanak a túlélésre. Az akkori gondolkodás szerint mindkét betegnél egyértelműen megállapítható volt, hogy egy endokrin szerv, a hasnyálmirigy nem megfelelő - és talán még etikátlan is -, hogy krónikus hemodialízist vagy emberről emberre történő transzplantációt ajánljanak fel nekik.

A betegek veseátültetést kaptak. Az inzulintól független normoglikémiássá váltak, mert úgy vélték, hogy a szűkös orvosi erőforrásokat nem szabad az inzulininjekcióktól függetlenül. Az urémiás vagy nem urémiás betegek, akiknek az inzulinfunkció helyreállításának lehetséges hosszú távú előnyeit akkoriban hevesen vitatták, és néhány hónapnál tovább éltek, 20 éve nem határozták meg teljesen, hogy nagyon kicsinek tartották.

Csökkentett a későbbi. Most azonban úgy tűnik számomra, hogy a lényeg, a gondolat az volt, hogy a cukorbetegek alapfeltevése szilárdabb, mint ahogyan 1966-ban gondoltam, és ez akkor is így maradna, ha az urémiát helyreállítanák.