Hasonlóság: A kultúraelmélet paradigmája

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Similarity: A Paradigm for Culture Theory

Könyv tartalma:

Ez a kötet olyan tanulmányok gyűjteménye, amelyek azon az elképzelésen alapulnak, hogy a hasonlóság fogalma új, alternatív megközelítést kínálhat a kultúrakutatásban, szemben az eddig uralkodó különbség paradigmával. Az identitás és a másság fogalma egyaránt egyre inkább kérdésessé válik, nem utolsósorban az elmúlt évtizedek világpolitikai eseményei miatt. A posztmodern migrációs áramlatok korában a különálló kulturális identitások feltételezése egyre kevésbé tűnik megfelelőnek. Bár az identitás posztkoloniális kritikája az alteritást és a hibriditást hangsúlyozta, ez a különbség mint átfogó perspektíva paradigmáján belül maradt. Emiatt nemcsak megvitatni, hanem elgondolkodni is fontos, hogy a kultúrakutatásokat eddig uraló különbség fogalma mellett kialakítható-e a hasonlóság fogalma. A hasonlóság kategóriája alternatívát kínál komplex kulturális világunk vizsgálatára.

Ez a könyv a hasonlóságnak a kultúrakutatás számára fontos és példaértékű értelmezéseit igyekszik bemutatni és feltárni. Az itt bemutatott esszék az irodalom- és kultúratudományok, a filozófia, a politikatudomány, a szociológia, az etnológia és a történelem területéről származnak. Az esszék rendszerezési szempontok szerint vannak elrendezve: a könyv első része a hasonlóság kultúratudományi relevanciájának megalapozására tett konceptuális kísérletekkel foglalkozik, míg a második rész a különböző alkalmazási területek és modellek kipróbálásával foglalkozik. A könyv a hasonlóság fogalmának elméleti skáláját vizsgálja történeti és szisztematikus szempontból. A hasonlóságot nemcsak heurisztikus fogalomként, hanem érvként és alternatív lehetőségként is értelmezi a kulturális gyakorlatban. Éppen ezért diszkreditálták azzal, hogy azt sugallták, hogy a kultúrák, a nemek vagy a vallás erőszakos alkalmazkodásához vezető asszimilációs álláspontot támogat. Ezenkívül a hasonlóság és a hasonlóságban való gondolkodás állítólag egy premodern gondolkodásmód része volt, amely más időkhöz és helyekhez tartozott, a kultúra primitív szakaszaihoz vagy egy premodern korszakhoz tartozott, és ezért a dolgok más rendjének része volt, amely különbözött a racionalista modern korszaktól, amelyben csak az egzakt fogalmak érvényesek. A hasonlóságban való gondolkodás valójában szembemegy a pontos határok és pontos definíciók meghúzásának vágyával.

Ez a feltételezett hátrány azonban előny is lehet, amikor a kultúra összetett jelenségeivel foglalkozunk, ahol a folyékony átmenetek, a többszörös átfedések és a tág térbeli határok adottak. A hasonlóság kategóriájának sajátos ismeretelméleti vívmánya abban áll, hogy új látásmódot kínál a mai összetett és összefonódott világunkra jellemző diffúz dinamikák és homályos viszonyok meglátására. A hasonlóságról való gondolkodás más lehetőségeket nyit a komplex társadalmak problémáinak kezelésére, mint a különbségekre összpontosító módszertanok. A hasonlóságról való gondolkodást nem szabad a különbségek harmonizálásának vagy kiegyenlítésének hamis formájaként (félre)értelmezni. A hasonlóságról való gondolkodás inkább felforgató potenciált rejt magában, hogy az ellentétek, a különbségek állítólagos antagonizmusait és radikális összeegyeztethetetlenségeit nem többként, mint ideológiaként leplezze le.