Hastings-Sunrise

Könyv tartalma:

A Hastings-Sunrise egy szerelmes levél egy múló helyhez és időhöz. Bren Simmers második gyűjteménye régi kelet-vancouveri városrészét örökíti meg a felfordulás közepette. Miközben az egymáshoz illő kockás ruhák és a sertéshúsos palacsintát kínáló éttermek áradata gyarmatosítja, a társasházi építkezések felváltják a kisvállalkozásokat és az olcsó bérleményeket, amelyek egykor a környék varázsát adták.

A gyűjteményt lapozgatva, akárcsak egy fészekrakó babakészletet kinyitva, a mélység és az intimitás további rétegei tárulnak fel. A kulturális változások kontextusában Simmers a mindennapi dolgokban rejlő jelentést kutatja: az otthonteremtést, a mindennapi rutinokból felépülő életet. Ugyanakkor feltárja azt a disszonanciát is, amely a személyes és a nagyszabású változások között állhat fenn: „Twitter feed az olvadó tengeri jégről, / kolóniák összeomlása / miközben mi rózsaszín szalagok alatt piknikezünk, / újra csókolózunk, mintha komolyan gondolnánk.”.

A gyűjteményben a költő szeme csalhatatlanul rávilágít a tökéletes részletekre, hogy felidézzen egy-egy jelenetet: „Donair úr nyársán / forog a föld. Pápai füst száll / a Polonia kolbászból, félpótkocsik tolatnak / a belvárosban”. A karácsonyi fények és az őszi színek térképeit formázó vizuális versek tovább elevenítik meg a Hastings-Sunrise negyedet, illusztrálva az emberi és a természeti terek összefonódását, és az „otthon” helyét a kettő között.

Mint egy sokszínű fonalba öltöztetett fa vagy egy ingyenes könyvekkel teli miniatűr ház, a Hastings-Sunriseegy ajándék az olvasóknak, amely a maga egyszerűségében is gyönyörű.