Hawkwind: Days of the Underground: Radikális szökés a paranoia korában

Olvasói vélemények

A „Hawkwind: Days of the Underground” című könyve Joe Banks részletes és magával ragadó tanulmánya a Hawkwind ikonikus zenekarról, kiemelve a hatását és jelentőségét a hatvanas évek végének és a hetvenes évek zenei és kulturális színterén. A kötetben mélyreható lemezkritikák, esszék, interjúk és rengeteg fénykép található, így a rajongók és az újonnan érkezők számára egyaránt nélkülözhetetlen.

A könyv jól kutatott, informatív és szépen megírt, az albumok tökéletes leírásaival. Átfogó történetet nyújt a zenekarról, beleértve az éleslátó esszéket és a kulcsfontosságú tagokkal készített interjúkat. Sok olvasó nagyra értékelte a gazdag képanyagot és az egyes albumok köré állított kontextust. Dicsérik, hogy újból felkeltette az érdeklődést a Hawkwind zenéje iránt, és a pszichedelikus és űrrock rajongók számára nélkülözhetetlen olvasmánynak tartják.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy az egyes számok leírása túlságosan áradozó és hosszadalmas. Megemlítették egyes interjúk hiányát, különösen Dave Brockkal, és néhányan megjegyezték, hogy a könyv talán túlságosan elárasztja a részletekkel. Továbbá, bár a könyv 1980-ig terjed, néhányan jobban örültek volna, ha ezen időszakon túl is több tartalom lenne benne.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hawkwind: Days of the Underground: Radical Escapism in the Age of Paranoia

Könyv tartalma:

Az angol Hawkwind rockzenekarról szóló beszámoló szerint a Hawkwind az 1970-es évek egyik leginnovatívabb és kulturálisan legjelentősebb zenekara volt.

Ötven évvel megalakulása után az angol rockzenekar, a Hawkwind továbbra is rajongók rajongását váltja ki világszerte. Hatásuk az alternatív zene egész spektrumára kiterjed, a pszichedéliától, a progtól és a punktól kezdve az indusztriálon, az elektronikán és a stoner rockon át. A Hawkwindet többféleképpen, bár tévesen, a Pink Floyd és a Velvet Underground örököseként, valamint a Grateful Dead és a Krautrock brit válaszaként pozicionálták. Meghatározott egy műfajt - az űrrockot -, miközben egy olyan frekvencián működött, amely egyedülállóan sajátja.

A Hawkwind a radikális eszkaláció egy formáját és egy furcsa új világ alternatív beszámolóját kínálta egy olyan fiatal generáció számára, amely egy olyan bolygón nőtt fel, amely a gazdasági összeomlás, az ipari zavargások és a politikai polarizáció által fenyegetett, a pusztulás szélén tántorgó bolygón tűnt fel. Míg más kommentátorok magabiztosan állították, hogy a hatvanas évek ellenkulturális kísérlete véget ért, a Hawkwind elvitte az undergroundot a tartományokba és azon túlra.

A Days of the Undergroundban Joe Banks a Hawkwindet a hetvenes évek egyik leginnovatívabb és kulturálisan legjelentősebb zenekaraként pozicionálja újra. Ez nem könnyű feladat. Mint a korszak sok zenekarának esetében, a Hawkwind körül is kialakult egy lusta narratíva, amely nem tesz igazságot a Hawkwind ambícióinak és eredményeinek széleskörűségével. Banks megcáfolja azt a közkeletű vélekedést, miszerint a Hawkwind egy hosszú, lizergikus szappanopera.

A Days of the Undergrounddal megmutatja nekünk, mennyire forradalmi volt a Hawkwind.