Hawthorn and Child

Olvasói vélemények

A Keith Ridgway által írt „Galagonya és gyermek” kritikái vegyesek, sokan dicsérik az egyedi elbeszélői stílust és a karakterek mélységét, míg mások kritizálják az érzékelt zavarosság, a felbontás hiánya és a szokatlan szerkezet miatt. A közös témák közé tartozik a kielégítetlen elvárások feltárása, a töredékes történetmesélés és az elbeszélés filozófiai megközelítése.

A könyvet lebilincselőnek, szépen megírtnak és innovatívnak írják le, jól kidolgozott karakterekkel és az elbeszélői forma magával ragadó felfedezésével. Sok kritikus elgondolkodtatónak és kifizetődőnek találta, különösen azok, akik értékelik a szokatlan történetmesélést.

A kritikusok rámutattak a töredezett szerkezetre, az írásjelek kaotikus használatára, valamint a cselekmény tisztaságának és megoldásának hiányára. Több olvasó unalmasnak, zavarosnak és frusztrálónak találta, ami azt sugallja, hogy a könyv csak a posztmodern irodalmat kedvelő, szűk közönség számára lehet vonzó.

(25 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Hawthornt és társát, Childot egy rejtélyes észak-londoni lövöldözés helyszínére hívják.

Az egyetlen szemtanú megbízhatatlan, a nyomok szűkösek, az áldozat, egy közelben lakó fiatalember pedig esküszik, hogy egy szellemautó lőtte le. Miközben Hawthorn fáradtsággal és furcsa álmokkal küzd, a bűntény és az elbeszélés kicsúszik a kezei közül, és más londoniak történetei veszik át a helyét: egy fiatal zsebtolvaj, aki a főnöke elől menekül; egy szerkesztő, akinek birtokában van egy nyugtalanító kézirat; egy tinédzser lány, aki a Tate Modernben tölti napjait; és egy őrült, akit a volt miniszterelnök, Tony Blair fertőzött meg.

Ezeket a különálló életeket kísérti Mishazzo árnyékos alakja, egy megfoghatatlan bűnügyi mágnás, aki talán a várost irányítja, de az is lehet, hogy egyáltalán nem is létezik.