Értékelés:
A könyv Hegel dialektikáját boncolgatja, és kritizálja annak immanens kritikán alapuló alapját, azt sugallva, hogy ez Hegel elméletének végzetes hibájához vezet. Rosen értelmezése szerint Hegel abszolút idealizmusa tartalmaz egy alapvetően irracionális elemet. Bár elismeri Hegel szigorát és eredetiségét, végül arra a következtetésre jut, hogy Hegel téved filozófiai törekvéseiben. A szerző szembeállítja ezt más tudósok, például Adorno és Pinkard értelmezésével, akik kevésbé misztikus perspektívát kínálnak.
Előnyök:Rosen szigorú kritikát fogalmaz meg Hegel dialektikájáról, és részletesen elemzi Hegel filozófiai erényeit, például az eredetiséget és a szigort. A könyv betekintést nyújt abba, hogyan értelmezték vagy módosították Hegel elméleteit más filozófusok, gazdagítva a Hegel filozófiához való hozzájárulása körüli vitát.
Hátrányok:Néhány olvasónak bonyolultnak és nehezen követhetőnek tűnhetnek Rosen érvei, különösen az immanens kritikával és a determinált tagadással kapcsolatban. Emellett azok, akik Hegel optimistább vagy kevésbé misztikus értelmezését részesítik előnyben, nem biztos, hogy rezonálnak Rosen következtetéseire.
(1 olvasói vélemény alapján)
Hegel's Dialectic and Its Criticism
Hegel filozófiáját gyakran hasonlították körforgáshoz: csodálói számára felfelé ívelő spirál, kritikusai számára azonban örvény. A metafora tükrözi Hegel azon igényét, hogy a filozófiai ész olyan átfogó koncepcióját kínálja, amely minden mást önmagának részleges formájaként foglal magában.
Ez az igény sajátos nehézségek elé állítja a Hegelről írót. A kritika, úgy tűnik, mindig kijátszható; a rendszer kritikája visszafordítható a rendszeren belüli kritikává. Michael Rosen a történeti értelmezés filozófiai kérdéseit tárgyalja, mielőtt újszerű és kihívást jelentő megoldást mutat be Hegel kritikára való nyitottságának problémájára.
A közkeletű vélekedéssel ellentétben Hegel filozófiája - érvelése szerint - nem a racionalitás egyetemes és előfeltételezésektől mentes felfogására támaszkodik. Hegel eredetisége inkább abban rejlik, hogy rendszerét a filozófiai tapasztalat sajátos, bevallottan misztikus felfogására alapozza.
Ez a tapasztalat - Hegel „tiszta Gondolat”-nak nevezi - alapvető. A tiszta Gondolat teszi érthetővé a spekulatív gondolkodást, és így az egész rendszer racionalitásra vonatkozó igényét alátámasztja. Dr.
Rosen következtetése az, hogy Hegel rehabilitálására tett minden kísérlet félreértésen alapul. Ha visszahelyezzük spekulatív-misztikus burokba, Hegel fogalmainak irracionális magja nyilvánvalóvá válik.
