A szentek mindenütt jelen voltak a középkorban.
A templomok és közösségek védőszentjeiként, képmásaikban vagy ereklyéik révén a társadalom teljes köre megtapasztalhatta őket. Ez különösen a magas- és késő középkor városi területein volt nyilvánvaló.
A Speyer és Lincoln püspöki városok példáján keresztül a szentek és kultuszuk német-angol összehasonlításával elemezzük a városi terekben a testületek, például a székesegyházi káptalanok, tanácsok és testvériségek, valamint az egyének által történő kisajátítás és identitásteremtés folyamatait. Ebben az összefüggésben olyan performatív aktusokat is elemeznek, mint az alapítások, körmenetek és konfliktusok. A 11.
századtól a 16. század elejéig terjedő időszakra vonatkozóan egy egész Európára kiterjedő jelenséget kategorizálnak összehasonlító módon.