Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Tanulságos tanulmány egy alulértékelt művészről, aki a Der Blaue Reiterhez kötődik.
A Jahrbuch der jungen Kunst 1921-es kiadása a német származású Heinrich Campendonk (1889-1957) korai munkáit a színek és a ritmus szimfóniájaként írja le. Alig néhány évvel később a náci rezsim „degeneráltnak” rágalmazta művészetét, és hollandiai száműzetésbe kényszerítette. Gisela Geiger ebben a könyvében Campendonkot a múlt század egyik leglenyűgözőbb művészeként mutatja be, élénken felidézve esztétikai fejlődése és személyes életrajza közötti kölcsönhatást.
Campendonk elsősorban festő és grafikus volt, művészete gyakran idilli természeti és emberi jeleneteket ábrázolt. Az úttörő modern művészek hálózatának, a Blaue Reiter csoportnak a legfiatalabb tagja volt, de sokáig olyan társult művészek, mint Wassily Kandinszkij, Paul Klee, August Macke és Franz Marc háttérbe szorították. Az utóbbi években azonban Campendonkot újra felfedezték a kiterjedt életműve iránt érdeklődő műkritikusok, és Geiger tanulmánya régi és új rajongókkal ismerteti meg munkásságát.