Hellmira: Elmira, New York: Az Unió leghírhedtebb polgárháborús fogolytábora.

Olvasói vélemények

A „Hellmira: Derek Maxfield „The Union's Most Infamous Civil War Prison Camp - Elmira, NY” című könyve részletesen bemutatja az elmirai fogolytábort, kiemelve a konföderációs hadifoglyok kemény körülményeit. Míg sok olvasó informatívnak és lebilincselőnek találta, néhányan kritizálták a mélység és a szervezettség hiánya, az ismétlődő információk és a nem kapcsolódó tartalom miatt.

⬤ Informatív és jól megalapozott beszámoló az Elmirai fogolytáborról.
⬤ Történelmi kontextust biztosít, és feltárja a polgárháború alatti hadifoglyokkal való bánásmód szélesebb körű következményeit.
⬤ Első kézből származó beszámolókat, fényképeket és részletes magyarázatokkal ellátott vezetési túrát tartalmaz.
⬤ Rávilágít a hadifogolytáborok humanitárius tragédiáira, és átgondolt elemzést nyújt.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az írás ismétlődő és rosszul szervezett, bizonyos információk többször is szerepelnek benne.
⬤ Kritika, hogy a szöveg túlságosan szanitárius és nem elég mély, így a tábor hírhedt hírneve lekicsinyítettnek tűnik.
⬤ Néhány részletet, például a Mark Twainről szólót, érintőlegesnek és a fő témához nem kapcsolódónak találtak.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hellmira: The Union's Most Infamous Civil War Prison Camp - Elmira, NY

Könyv tartalma:

A New York állambeli Elmirában található hadifogolytábort sokáig az "északi Andersonville-nek" nevezték, és a New York állambeli Elmirában található tábor az összes uniós hadifogolytábor leghírhedtebb táboraként maradt meg. Mindössze egy évig létezett - 1864 nyarától 1865 júliusáig -, de ez idő alatt, és még sokáig utána is, sötéten jelképezte az ember embertelenséget az emberrel szemben.

A konföderációs foglyok "Hellmira"-nak nevezték.

Az északi és déli hadifogolytáborok, amelyeket kapkodva építettek, rosszul terveztek és túlzsúfoltak, a háborús hulladék lerakóhelyei voltak. Sajnálatos szükségszerűségként mindkét fél átmeneti kellemetlenségnek tekintette a táborokat - és a háború megnyerésének fontos feladatától való elvonatkoztatásnak. Úgy vélték, nem volt szükség drága menedékházak építésére vagy jobb fejadagok biztosítására. Csak arra volt szükségük, hogy az életet elég sokáig fenntartsák ahhoz, hogy a háborút megnyerjék. A győzelem megszabadítja a foglyokat a körülményeiktől.

Ennek eredményeképpen a hadifogolytáborokban uralkodó körülmények nagy humanitárius válságot eredményeztek, amelynek mértékét még akkor is alig lehetett felfogni, amikor a csatamezőkön már nem folyt a vér.

A háború utáni években, amikor a rekonstrukció egyre keservesebbé vált, az északiak a Camp Sumterre - ismertebb nevén a Georgia állambeli Americusban található Andersonville hadifogolytáborra - mutattak rá, mint a Konföderáció kegyetlenségének és barbárságának bizonyítékára. A déliek viszont az elmirai táborra hivatkoztak, mint olyan helyre, ahol az uniós hatóságok nem adtak megfelelő élelmet és szállást, és szándékosan ezreket szenvedtek a csípős hidegben. Ez az ujjal mutogatás mindkét fél részéről több mint egy évszázadon keresztül folytatódott.

És ezzel párhuzamosan a Hellmira legendája egyre csak nőtt.

A Hellmira: The Union's Most Infamous POW Camp of the Civil War (Az Unió leghírhedtebb hadifogolytábora a polgárháborúban) című könyvében Derek Maxfield kontextusba helyezi a fogolytáborok kialakulását a polgárháború alatt, feltárja a fogolycsere kudarcát, és elmeséli az elmirai fogolytábor létrejöttének és fejlődésének történetét. A végén Maxfield azt javasolja, hogy ideje továbblépni a hibáztatáson, és a hadifogolytáborokat - északon és délen egyaránt - nagy humanitárius kudarcnak tekinteni.