Heraldry for the Dead: Memory, Identity, and the Engraved Stone Plaques of Neolithic Iberia
Az 1800-as évek végén a régészek vésett kőtáblákat kezdtek felfedezni a neolitikus (i.
e. 3500-2500) kori sírokban Dél-Portugáliában és Spanyolországban.
Ezek a körülbelül tenyérnyi méretű, általában palából készült, geometrikus vagy - ritkábban - zoomorf és antropomorf mintákkal bevésett táblák kutatók generációit foglalkoztatták. Mit jelentenek a szimbólumaik? Hogyan készültek a táblák? Az egyén életében viselte őket, vagy csak a halála idején készültek? Egyáltalán, miért készítették ezeket a táblákat? Katina Lillios elméleti és módszertani szemszögek eklektikus választékát felhasználva áttekinti mindazt, amit jelenleg az ibériai vésett kőtáblákról tudunk, és saját, alaposan átgondolt hipotéziseit állítja fel a készítésükkel és jelentésükkel kapcsolatban.
Miután elemezte a táblák kivitelére és elterjedésére vonatkozó adatokat, meggyőző érveket sorakoztat fel amellett, hogy az ibériai táblák többsége a halottak genealógiai feljegyzése volt, amely a regionális és helyi csoportidentitás tartós jelzőjeként szolgált. Érvelése szerint az ilyen feljegyzések hozzájárultak az örökölt társadalmi különbségek ideológiájának legitimálásához és fenntartásához az ibériai késő neolitikumban.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)