Herland

Könyv tartalma:

Egy elfeledett feminista klasszikus a férfiak nélküli civilizációról.

A Margaret Atwood disztópikus regényének A szolgálólány meséje tükörképe, a Herland Charlotte Gilman feminista utópisztikus regénye, amely egy kizárólag nőkből álló társadalom és az ebből fakadó vívmányok portréját próbálja megrajzolni. A Herland egy paradicsom: nincs háború, nincs bűnözés, nincs éhség, nincs pazarlás, nincs hiúság, nincs féltékenység és nincs szívfájdalom.

A Charlotte Gilman saját Forerunner magazinjában 1915-ben jelent meg először folytatásokban, de a Herland nem jelent meg egyetlen kötetben, amíg a feminista mozgalom fel nem élesztette az 1970-es években. Bár a Herland közel egy évszázaddal ezelőtt íródott, mégis olyan utópisztikus víziót ábrázol, amely sikeresen magában foglalja a feminista filozófiát és kritikát.

A regényben megmaradt bizonyos kulturális sztereotípiák ellenére a Herland még mindig releváns és erőteljes modellje a feminista gondolkodásnak és közösségnek. Gilman saját nyelvhasználata a Herland-ban egyedülállóan feminista. Gyakran használ szójátékokat és saját szóösszetételeket a leírásaiban.

A Herland-ban Gilman olyan témákat kommentál, amelyek meghatározóak a női identitás alakításában, és így a feminista tanulmányok szerves részét képezik. Ezek a témák közé tartozik a nyelv és a nevelés; a szexualitás és az anyaság; valamint a hatalmi struktúrák és a vallás.

A Herland asszonyai szembeszállnak a női viselkedés elvárt normáival mind a századfordulón, mind a mai Egyesült Államokban. Rövid hajuk van, öltözködésük a kényelem és a funkció alapján történik, természetes módon sportosak és fizikailag erősek, mindannyian magasan képzettek és speciális munkát végeznek a közösségben, önbecsülésük nem függ a férfiak általi megerősítéstől, és határozottan állítanak fel és tartanak fenn határokat.

Charlotte Gilman kiemelkedő amerikai szociológus, regényíró, novella-, vers- és non-fiction író, valamint a társadalmi reformok előadója volt. Utópista feminista volt egy olyan korban, amikor az általa elért eredmények kivételesnek számítottak a nők számára, és unortodox elképzelései és életmódja miatt példaképként szolgált a feministák következő generációi számára. Ma leginkább emlékezetes műve a félig önéletrajzi ihletésű novellája, a "The Yellow Wallpaper", amelyet egy súlyos szülés utáni depresszió után írt.