Olvasói vélemények
Összegzés:Eric Scerri „A Tale of Seven Elements” című könyve a periódusos rendszerben felfedezett utolsó hét elem történeti bemutatása. A történelmi kontextus, a tudományos tények és a történetmesélés egyensúlyban van, hogy a laikusok és a kémiában jártasak számára egyaránt vonzó legyen. Míg sok olvasó tanulságosnak és élvezetesnek találja, egyesek száraznak és bizonyos területeken túlságosan részletesnek tartják.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely motiválja az olvasót.
⬤ A laikusok számára is érthető, világos magyarázatokkal.
⬤ Alapos történelmi kontextus és tudományos részletesség.
⬤ A tudományok amatőr rajongói és a kémiai háttérrel rendelkezők számára egyaránt vonzó.
⬤ Kiemeli a kevésbé ismert tudósok, köztük a nők hozzájárulását.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó száraznak és unalmasnak találja az elbeszélést.
⬤ Bizonyos részek megrekednek a triviális részletekben, például a tudósok közötti rangsorolási vitákban.
⬤ Számos kirívó elgépelés, különösen a radioaktív bomlással kapcsolatban, rontja az olvasás élményét.
⬤ A Kindle verzióban a táblázatok és az illusztrációk olvashatóságával vannak problémák.
(41 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Tale of Seven Elements
Könyv tartalma:
1913-ban Henry Moseley angol fizikus elegáns módszert dolgozott ki az elemek atomi szám alapján történő megszámlálására, a hidrogéntől (#1) az uránig (#92). Hamarosan kiderült azonban, hogy hét elem rejtélyes módon hiányzik a felsorolásból - hét elem, amelyet nem ismertek.
Tudomány.
Eric Scerri jól kutatott és lebilincselő elbeszélésében bemutatja ennek a hét elemnek - a protaktíniumnak, a hafniumnak, a réniumnak, a technéciumnak, a franciumnak, az asztatinnak és a proméciumnak - az érdekes történetét. A könyv a felfedezések történelmi sorrendjét követi, nagyjából a két világháborút átívelő időszakban, kezdve a következőkkel.
A protactinium 1917-es izolálásával, és a promécium 1945-ös izolálásával végződik. Scerri minden egyes elem esetében nyomon követi a felfedezést megelőző kutatásokat, a kulcsfontosságú kísérleteket, az érintett vegyészek személyiségét, az új elem kémiai természetét, valamint a tudományban és a tudományban való alkalmazását.
Technológia. Megtudjuk például, hogy a hafnium ötvözetei - amelynek neve a koppenhágai latin nevéből (hafnia) származik - az egyik legmagasabb forrásponttal rendelkeznek, és ezeket használják a rakéták hajtóműveinek fúvókáihoz, például az Apollo holdkompokban. Scerri személyes történeteket is elmesél.
Nagy akadályokat leküzdő kutatók. Láthatjuk, hogyan küzdött Lise Meitner és Otto Hahn - a páros, akik később az atommaghasadás elméletét javasolták - a 91-es elem izolálásáért, amikor az első világháború közbeszólt, Hahnt besorozták a német hadsereg mérgesgáz-egységébe, Meitner pedig kénytelen volt tovább nyomulni.
Egyedül a félelmetes esélyekkel szemben. A könyv zárásaként azt vizsgálja, hogy a huszonöt új elem hogyan és hol foglalta el helyét a periódusos rendszerben az elmúlt fél évszázadban.
A Tale of Seven Elements lenyűgöző képet fest a kémiai kutatásról - a rossz fordulatokról, az elszalasztott lehetőségekről, a keservesen vitatott állításokról, a szerencsés felfedezésekről, a becstelenség vádjáról -, amelyek végül a felfedezés izgalmához vezetnek.
