Értékelés:
A könyvet bölcsessége és hozzáférhetősége miatt dicsérik, különösen hasznos a tanácsadással és szupervízióval foglalkozók számára. Néhány recenzens azonban megjegyezte, hogy a fejezetek szervezésén lehetne javítani a jobb koherencia érdekében.
Előnyök:⬤ Tele van bölcsességgel és ösztönző ismeretekkel, különösen értékes a szakemberek számára
⬤ melegen és szépen megírt
⬤ nélkülözhetetlen a szupervízorok és a szupervízorok számára
⬤ könnyen hozzáférhető olvasmány
⬤ inspiráló
⬤ segít az új szókincs elsajátításában.
Hiányzik a koherencia, mivel a fejezetek nem kapcsolódnak jól egymáshoz; több mélységre és jobb szervezésre lenne szükség bizonyos témák, például a halálos bűnök körül.
(5 olvasói vélemény alapján)
Seven Deadly Sins? - Issues in Clinical Practice and Supervision for Humanistic and Integrative Practitioners
A "Hét halálos bűn" egy azonos nevű poszt-képző tanfolyamból nőtt ki. Célja, hogy hozzáférhetőbbé tegyen néhány fogalmat a pszichoanalízis, az önpszichológia és az affektív idegtudomány világából, valamint kommentálja a "való világban" való munka kihívását.
Ezt úgy éri el, hogy integratív és anekdotikus perspektívát kínál olyan témákról, amelyek általában nem vagy csak kevéssé kerültek terítékre a humanista hangsúlyt képviselő képzésekben, olyan kérdésekről, mint az irigység, a szégyen, a szeretet és a gyűlölet, a trauma, a függőség, a pénz és az étkezési zavarok. Ezeket a kérdéseket klinikai esettanulmányok körültekintő felhasználásával illusztráljuk. Különösen egy esettanulmányra hivatkozunk több fejezetben, köztük egy mélyrehatóan, hogy hangsúlyozzuk, hogy ugyanazt a klinikai bemutatót különböző szemüvegen keresztül is lehet vizsgálni.
Különböző "térképek" segítik a szupervizort és a klinikust az ellentétes diagnosztikai modellek megtartásában, valamint a pszichoterápiás és tanácsadói gyakornokokkal való munkában. A könyv logikusan épül fel: az első fejezet a szupervízió és a szupervíziós kapcsolat kezdeteit vizsgálja, míg az utóbbi fejezetek a fent részletezett kérdéseket, valamint más dolgokat, például a DSM kategóriákhoz hasonló "címkék" okait vizsgálják.
Kearns kiemeli, hogy vigyázni kell a dogmákkal és dekonstruálni kell a különböző terápiákban felhalmozódó mítoszokat. A fejezetek külön-külön is olvashatók, ami a könyvet ideális eszközzé teszi a szupervizor és a klinikus számára, amelyet konkrét problémákra adott válaszként használhat.
