Hétköznapi varázslatok: A mágikus realizmus és az elbeszélés remisztifikációja

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 10 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Ordinary Enchantments: Magical Realism and the Remystification of Narrative

Könyv tartalma:

A "Hétköznapi varázslatok" a mágikus realizmust mint a kortárs nemzetközi regényirodalom legfontosabb irányzatát vizsgálja, meghatározza jellemzőit és elbeszélői technikáit, és új elméletet javasol jelentőségének magyarázatára. Ennek az irodalmi műfajnak az eddigi legátfogóbb kritikai feldolgozásában Wendy B. Faris a mágikus realista regények gazdag példatárát tárgyalja a világ minden tájáról, beleértve nemcsak olyan latin-amerikai írók munkásságát, mint Gabriel Garcia Marquez, hanem olyan szerzőkét is, mint Salman Rushdie, Gunter Grass, Toni Morrison és Ben Okri.

Faris szerint a mágikus realizmus azáltal, hogy a realista ábrázolást fantasztikus elemekkel ötvözi, hogy a csodálatos a hétköznapokból organikusan kinőni látszik, destabilizálja a realizmus uralkodó, a valóság empirikus meghatározásán alapuló formáját, látomásos erőt ad neki, és így a nyugati elbeszélés "remisztifikációjának" nevezhető. A mágikus realizmus radikális narratív heterogenitását megjegyezve a szerző kulturális szerepét a hagyományos sámáni előadáshoz hasonlítja, amely összekapcsolja a mindennapi élet és a szellemek világát. A különböző világok áthidalásának e képessége miatt a mágikus realizmus hatékony dekolonizációs eszközként szolgált, amely teret biztosít a marginális hangok, a háttérbe szorult hagyományok és a feltörekvő irodalmak számára, hogy remekműveket fejlesszenek és hozzanak létre. Ugyanakkor ez a folyamat nem korlátozódik a posztkoloniális helyzetekre, hanem olyan globális tendenciát alkot, amely belülről tölti fel a realizmust.

A mágikus realizmus sokak által progresszívnek tartott kulturális munkásságának bemutatása mellett Faris szembeszáll azzal a nemrégiben megfogalmazott váddal is, hogy a mágikus realizmus és annak globális jelenségként való tanulmányozása az árucikké válás és a kulturális homogenitás erőltetésének tekinthető. Végül pedig, a mágikus realizmus narratív újításaira és kulturális forgatókönyveire támaszkodva, ezeket az elveket kiterjeszti a nemek kérdéseire és a mágikus realizmuson belüli női elem lehetőségére.