Absence and Nothing: The Philosophy of What There Is Not
Semmi sem az. Mégis úgy tűnik, hogy filozófiai magyarázatainkban gyakran hivatkozunk a hiányra és a semmire.
A negatív metafizika egyre inkább terjed. Azt állítják, hogy a hiányok lehetnek okok, léteznek negatív tulajdonságok, a hiányok érzékelhetők, léteznek negatív tények, és hogy hivatkozhatunk a semmire és beszélhetünk a semmiről. Parmenidész már régen elítélte az ilyesmit.
Itt azt vizsgáljuk meg, hogy Parmenidész nézete mennyire maradhat fenn. Egy puha parmenidészi módszertant fogadunk el, amelyben célunk, hogy minden feltételezett negatív entitást elvetünk, de készek vagyunk elfogadni őket, vonakodva, ha legjobb elméleteinkben nélkülözhetetlenek és redukálhatatlanok. Ezután megnézzük, hogy vannak-e olyan negatív entitások, amelyek túlélik ezt a próbát.
Néhányat metafizikai alapon el lehet vetni, de más problémákra csak akkor kapunk magyarázatot, ha Parmenidész egy másik szálát is elvetjük, és megmutatjuk, hogyan tudunk a semmiről gondolkodni és beszélni. Összegyűjtjük a hiány érzékeléséről, az üres referenciáról és a tagadásról szóló beszámolókat. Ezekkel tudjuk.
Megmutathatjuk, hogy a negatív igazságokhoz nincs szükség igazságalkotókra, mivel lehetnek negatív hiedelmeink, a mi-nem-ről, anélkül, hogy a mi-nem része lenne annak, ami van. Ez egy puha ontológiai parmenidészianizmust támaszt alá, amely Parmenidész eredeti álláspontjának nagy részét, bár nem mindenét elfogadja.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)