Olvasói vélemények
Összegzés:Az „I Miss You When I Blink” című könyv Mary Laura Philpott esszégyűjteménye, amely az identitás, az anyaság és az önreflexió témáit járja körül. Az olvasók nagyra értékelik a szellemes és átélhető írói stílust, sokan őszintének és meghatónak találják az esszéket. Míg jelentős dicséretek hangzanak el, egyes kritikák csalódottságot fejeznek ki a mélység érzékelt hiánya és a szétszórt narratív struktúra miatt. A könyv fizikai minőségével kapcsolatos problémák és az eltérő személyes elkötelezettségi szintek szintén kritikai pontként merültek fel.
Előnyök:⬤ Szellemes és önironikus írói stílus, amely visszhangra talál az olvasók körében.
⬤ Sokak, különösen a középkorú, középosztálybeli nők számára átélhető témák.
⬤ Az esszék meghatóak és gyakran humorosak, betekintést nyújtanak a személyes tapasztalatokba.
⬤ A szerző hangján keresztül jó a társaság érzése, olyan, mintha egy baráttal beszélgetnénk.
⬤ Pozitív visszajelzések az elbeszélések őszinteségéről és hitelességéről, ami által az olvasók úgy érzik, hogy látják őket.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szerint az elbeszélés szerkezete szétszórt és anekdotikus, mélység nélküli.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy a szerző hangneme ítélkező, ami egyesek számára kevésbé teszi átélhetővé a könyvet.
⬤ A könyv fizikai minőségére is érkeztek panaszok, például a kötés és a papír minősége miatt.
⬤ Nem minden esszé szól minden olvasóhoz egyformán, ami vegyes elkötelezettséget eredményez.
⬤ Néhányan túlárazottnak találták, és nem találták olyan viccesnek, mint amilyennek reklámozták.
(122 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I Miss You When I Blink: Essays
Könyv tartalma:
NEMZETI BESTSELLER
Mary Laura Philpott, az elismert írónő és könyvkereskedő, „Nora Ephron, Erma Bombeck, Jean Kerr és Laurie Colwin modernkori reinkarnációja” (The Washington Post) bájosan átélhető és bölcs memoárja esszéiben arról, hogy mi történt, miután kipipálta a sikeres élete teendőinek listáján szereplő összes pontot, és rájött, hogy talán újra kell találnia a listát - és önmagát.
Mary Laura Philpott azt hitte, megfejtette a kódot: Mindig legyen igazad, és mindig boldog leszel.
De miután teljesítette élete teendőinek listáját (munka, házastárs, ház, ház, gyerekek - pipa! ), azt tapasztalta, hogy ahelyett, hogy elégedettnek és sikeresnek érezte volna magát, szorongónak érezte magát. Elveszett. A túlzsúfolt naptárak, a fárasztó beszélgetések és a forgalomban való elburjánzás mindennapjaiban ragadt. Mindent „jól” csinált, de mégis rosszul érezte magát. Vajon mi a rosszabb kudarc, tűnődött: mosolyogni és kitartani, vagy mindent elszúrni és elfutni? És vajon ezek az egyetlen lehetőségek?
A modern felnőttkor ellentmondásos nyomásaival szemben Philpott „őszinte és vicces pillantást vet arra, hogy mi történik, amikor a rendezett élet közepette lehetetlen figyelmen kívül hagyni a kreativitás, az értelem és valami több lehetőségének megragadását” (Southern Living). Saját történeteivel mutatja be, hogy az identitásválságok nem csak egyszer vagy csak az életkor közepén következnek be, és megnyugtat bennünket, hogy a kis, visszatérő személyes újratalálások normálisak és szükségesek is. Legfőképpen pedig ebben a „tökéletlenül megélt élet meleg ölelésében” (Esquire) Philpott megmutatja, hogy amikor már nem érzed magad elégedettnek az életeddel, nem kell mindent felgyújtanod. Hívhatod a sokadik énedet, hogy kitaláld, ki vagy, ki nem vagy, és hová tartozol. Ki ne próbálkozna ezzel közülünk?
„Előre szólok, hogy hangosan fogsz nevetni és sírni, valószínűleg ugyanabban az esszében. Philpott csodálatos módon képes humort találni, még a sötétebb pillanatokban is. Ezt a könyvet meg akarod majd venni magadnak és minden más nőnek, akit ismersz” (Real Simple).
