Hibrid harcosok - Proxyk, szabadúszók és Moszkva harca Ukrajnáért

Olvasói vélemények

A könyv érdekesen és árnyaltan tárja fel az ukrajnai szeparatista mozgalmak körüli összetett helyzetet, különös tekintettel a donbászi régióra és Vlagyimir Putyin szerepére a konfliktusban. Igyekszik betekintést nyújtani a helyi lakosság motivációiba és sérelmeibe, miközben Putyin döntéshozatali folyamatát is tárgyalja. Ugyanakkor bírálták, hogy túlzottan felmenti Putyint a tetteiért viselt felelősség alól.

⬤ Árnyaltan mutatja be az összetett ukrajnai helyzetet.
⬤ Betekintést nyújt a szeparatista gondolkodásmódba és a helyi sérelmekbe.
⬤ Feltárja az ukrajnai háború történelmi kontextusát, így az újonnan érkezők számára is tanulságos.
⬤ Meggyőzően mutatja be Putyin döntéshozatali folyamatát és a rá nehezedő nyomást.

⬤ Kritika érte, hogy felmenti Putyint a felelősség alól, és a körülmények áldozataként ábrázolja őt.
⬤ Hiányzik a mélység a kelet-ukrajnai emberek sérelmeinek okainak magyarázatában.
⬤ Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a könyv túl gyorsan íródott, ami befolyásolja az elemzés mélységét.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hybrid Warriors - Proxies, Freelancers and Moscow's Struggle for Ukraine

Könyv tartalma:

Mitől lesz valami jó? Az arisztotelészi elmélet szerint jónak lenni annyit jelent, hogy az ember a saját fajtájának tagjaként jó, és így a jóságnak különböző mércéi vannak attól függően, hogy valami mókus, ember vagy bármilyen más fajta. A több korabeli változatban1 is megjelenő elmélet előnye, hogy könnyen megmagyarázza például, hogy a mély és széles gyökerek miért jelentik a kiválóságot a tölgyfa számára, de miért nem a mókus számára, amelynek más a jóság mércéje.

Michael Thompson és Philippa Foot arisztotelészi változatában a fajtaalapú mércéknek tartalmat kínál, mégpedig magának az életforma fajtájának a fogalmával, amelyet az egyes organizmusok hordoznak. Foot projektjének talán kevéssé észrevehető sajátossága, különösen az, hogy többre törekszik, mint egy fajtarelatív számvetésre, hanem valami jóságának kimerítő számvetésére törekszik. Tulajdonképpen arra a következtetésre jut, hogy valaminek a jósága csak a fajta-alapú fajtát ismeri el.

Ebből az következik, hogy a jó egyéniséggel kapcsolatban a jó egyén csak egyfajta jó (jó tölgy, jó mókus stb. ) Ennek megfelelően az egyén jósága kizárólag a fajtaalapú normáknak való megfelelés alapján áll fenn. Az ő beszámolója azonban egy fontos kihívással szembesül - vannak legalábbis olyan metafizikailag lehetséges dolgok, amelyek megfelelhetnek a fajtájukra vonatkozó normáknak, de plauzibilisen rossznak ítéljük őket, amikor ezt megteszik.

Így tehát egy dolog jósága nem kizárólag a fajtán alapuló normáknak való megfelelés alapján jelenik meg, és így egy dolog jóságát nem csupán Foot beszámolója ragadja meg. Ebben az értelemben az ilyen lehetséges dolgok ellenpéldái Foot neoarisztotelészi beszámolójának. Vitám középpontjában Foot beszámolója és minden olyan, az övéhez hasonló arisztotelészi elmélet áll majd, ahol a faj-relatív normák implicit módon kimerítően adnak számot a dolog jóságáról.

Mint később kifejtem, gyanítom, hogy sok neoarisztotelészi elmélet ebben a tekintetben hasonló lenne Foot elméletéhez, különben nyitva hagynák az ajtót egy dolog jóságának egyfajta együtt létező, fajtafüggetlen számbavétele előtt is. Így, bár lehetnek olyan arisztotelészi elméletek, amelyek e tekintetben nem hasonlítanak Footéhoz, a továbbiakban az "arisztotelészi beszámolót" fogom használni minden olyan arisztotelészi elméletre, amely a jóság kimerítő beszámolóját kínálja, és Foot beszámolóját tekintem fontos képviselőjének.