High White Notes: A Gonzo-újságírás felemelkedése és bukása

Olvasói vélemények

Magas fehér jegyzetek: Wills átfogó és éleslátó elemzést nyújt Hunter S. Thompson irodalmi munkásságáról és életéről. A könyvet dicsérték mélysége, olvasmányossága és alapos kutatása miatt, így Thompson munkásságának új rajongói és tapasztalt rajongói számára egyaránt vonzó.

A könyv kivételesen jól kutatott és alapos, mélyreható betekintést nyújt Thompson írói munkásságába és életébe. Magával ragadó és olvasmányos, és mind az újonnan érkezők, mind a Thompson-rajongók számára vonzó. A recenzensek nagyra értékelték a tudományos, mégis szórakoztató stílust, különösen a Hells Angelsről szóló fejezetet emelték ki kiemelkedőnek.

Néhány olvasónak talán nem felel meg az ízlésének a technikai elemzési aspektus, és azok, akik más elbeszélői stílusra számítanak, csalódhatnak. Az egyik kritikus a könyv fizikai kiszállításával kapcsolatban is megjegyezte, hogy a könyv egy elgörbült sarokkal érkezett.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

High White Notes: The Rise and Fall of Gonzo Journalism

Könyv tartalma:

A High White Notes Hunter S. Thompson írásainak kritikai vizsgálata. Életrajzi sorrendben van elrendezve, hogy összekapcsolja az életeseményeket az irodalmi fejlődéssel. A szerzőt a megfelelő irodalmi kontextusba helyezi, megvizsgálva azokat az írókat, akiknek a munkásságát csodálta - Conrad, Hemingway, Fitzgerald, Donleavy, Burroughs -, és feltárja, hogyan alakult ki belőle a huszadik századi amerikai irodalom egyik legkülönlegesebb és legzseniálisabb hangja.

A könyv két részre tagolódik: A felemelkedés, amely Thompson egyedülálló irodalmi stílusának kialakulását dokumentálja; és A bukás, amely bemutatja látványos süllyedését a krónikus írói blokkba és a középszerűségbe. Az első rész nagyrészt azt vizsgálja, hogyan és miért alakította ki sajátos írói stílusát, a második rész pedig azt, hogy miért nem sikerült ezt továbbvinnie, és hogy az ebben az időszakban született írások miért voltak hihetetlenül gyengék az előtte lévő írásokhoz képest. Mindkét értelemben reprezentatív (ismert és eddig ismeretlen) művek segítségével vizsgáljuk irodalmi technikáit.

A cím, High White Notes, F. Scott Fitzgerald egy idézetére utal, amely Hunter Thompson számára nagy jelentőséggel bírt. Munkáiban soha nem törekedett a tökéletességre, inkább a briliáns pillanatnyi felvillanásokra törekedett, mint például a Félelem és undor Las Vegasban híres hullámos szakasza vagy a Pokol angyalai Edge szakasza. Bár a könyv terjedelme meglehetősen tág, ez az általános keret, ami helyénvaló, tekintve, hogy Thompson szinte egész életében Fitzgeraldot használta példaképül. Ez a könyv Fitzgerald és mások (elsősorban Hemingway, Conrad és Donleavy) utánzására tett kísérleteit vizsgálja, és azt kutatja, hogy később miért tért el ezektől az irodalmi mintáktól.

A High White Notes célja végső soron az, hogy komoly irodalmi figyelmet szenteljen a huszadik század egyik legfontosabb és legkevésbé meg nem értett amerikai írójának anélkül, hogy áldozatul esne a korábbi kiadványok gyengeségeinek, amelyek elsősorban a pikáns részletekre és az életrajzi tévedésekre összpontosítottak, mivel alábecsülték Thompson önmitologizálásra való hajlamának mértékét. Ez egy rendkívül kritikus munka, amely a leggyengébb és a legjobb törekvéseit egyaránt boncolgatja, keresve a Gonzo - az irodalmi újságírás egy olyan formája, amely korábban nem volt kategorizálható - első átfogó elemzését.