Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Hindenburg, Ludendorff and Hitler: Germany's Generals and the Rise of the Nazis
A huszadik századi történelem két legjelentősebb alakja, akiket ma mégis nagyrészt elfelejtettek: Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff, Németország első világháborús vezetői. Bár az 1918-as vereség véget vetett "csendes diktatúrájuknak", mindkét tábornok kulcsszerepet játszott a weimari köztársaság viharos politikájában és a nácik felemelkedésében.
Alexander Clifford politikai pályafutásuknak ebben az éleslátó újraértékelésében megkérdőjelezi az angol nyelvű világban e tábornokokról mint becsületes "jó németekről" alkotott népszerű képet. Ugyanis intenzíven politikus férfiak voltak, akiknek eszméi és tettei alakították az új Németországot, és végül Hitler diktatúrájához vezettek.
Mérgező háborús örökségük a hírhedt hátba szúrás-mítosz volt. A tábornokok szerint az első világháborúban elszenvedett katasztrofális vereség valódi oka a hadsereg elárulása volt a politikusok, baloldaliak és zsidók részéről a hazai fronton. Ez a mérgező összeesküvés-elmélet beszennyezte a weimari politikát, és "az Auschwitzba vezető csavaros út" kezdetének nevezték.
Hindenburg és Ludendorff politikai sorsa a háború után jelentősen különbözött. Ludendorff a szélsőjobboldal peremén mozgott, összeesküvésekben, merényletekben és összeesküvésekben vett részt, és vezető szerepet játszott olyan sikertelen felkelésekben, mint Hitler 1923-as sörcsarnok-puccsa. Hindenburg eközben sokkal sikeresebb politikus volt, két elnökválasztást is megnyert, és kilenc évig volt államfő. Vitathatóan még nagyobb felelősséget viselt a demokrácia pusztulásáért, mivel ő és az általa vezetett nacionalista jobboldal Hitler révén arra törekedett, hogy a weimari rendszert a tekintélyelvűség irányába alakítsa át.
