Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv pozitív visszajelzéseket kapott a történelemmel és az Új-Mexikó északi részéhez fűződő személyes kapcsolatokkal kapcsolatos tartalmára. Az olvasók nagyra értékelik a kulturális jelentőségét és relevanciáját, különösen a spanyolajkú kultúrát illetően.
Előnyök:Jó fogadtatásban részesült a lebilincselő történelmi tartalma, a térséghez kötődő olvasók személyes jelentősége és a spanyolajkú kultúra megbecsülése miatt.
Hátrányok:Néhány olvasó még nem olvasta a könyvet, ezért a konkrét tartalmi kritikák korlátozottak.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Hispano Homesteaders: The Last New Mexico Pioneers, 1850-1910
Könyv tartalma:
Miután Santa Fe-t 1610-ben megalapították, a spanyolajkúak nyugtalanok voltak, hogy bővítsék a kolóniájukat. Lassan kitolták határaikat észak felé, kis falvakat alapítva a Rio Grande és tucatnyi mellékfolyója mentén.
Haladásukat gyakran megszakították, először az 1680-as pueblólázadás, később pedig az őslakosok heves ellenállása, akiknek területére behatoltak. Ennek ellenére a spanyol és mexikói uralom évszázadai alatt is fennmaradtak a határ menti plaza-falvaik. Hosszú útjuk során ezek az egyedülálló emberek megőrizték spanyol identitásuk és hagyományaik erős tudatát.
Ami a legfigyelemreméltóbb, hogy továbbra is a „castellano”, Cervantes XVI. századi nyelvének egy változatát beszélték.
A történészek általában azt mondják, hogy a hispán őshaza külső határa az 1860-as vagy 1870-es évekre húzódott meg. Az utolsó hispán honfoglalók azonban még nem fejezték be, és a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben, sőt a huszadik század első éveiben is folytatták az új települések létrehozását.
Ez az utolsó úttörők közé tartozó néhány új-mexikói spanyolajkúnak eddig soha nem ismert története, akik egy kevéssé ismert folyó mentén, az Új-Mexikó északi szélén fekvő magashegyi vadonban találtak otthonra. És mindez éppen akkor történt, amikor Új-Mexikó állam lett.
