A foglalkozásterápia történetének nemcsak a tudományág eredetének megismerését kell szolgálnia, hanem egy integrált szakmai identitás posztulálását is, azt, hogy meg tudjuk magyarázni, honnan jövünk és hová tartunk, hogy megismerjük a különböző gyakorlatokat, és egy dinamikus történelmi folyamat részeként vállaljuk őket, amely időszakosan alkalmazkodik a kulturális, jogi és társadalmi változásokhoz.
A foglalkozásterápiás akadémiai képzés kontextuális háttere nélkülözhetetlen referencia a képzésben részt vevő hallgatók identitásának építési folyamatának megértéséhez, amennyiben meghatározza azokat a tereket és kölcsönhatásokat, amelyek az úgynevezett első szakmai identitás kialakításának keretéül szolgálnak. A második szakmai identitás a munka világában, főként a munkaerőpiacra való beilleszkedés során épül fel, mivel ez az első szembesülés lehetővé teszi az elképzelések összeütközését az arról alkotott elképzelés, hogy mit jelent foglalkozásterapeutának lenni, és a szakmai gyakorlatban megköveteltek között, vagyis a saját és a másik identitás formái között.