Historizáló modernisták: Az archivizmus megközelítései

Eredeti címe:

Historicizing Modernists: Approaches to 'Archivalism'

Könyv tartalma:

Ez a kötet, amely mind a kanonikus alakokra, mint Woolf, Eliot, Pound és Stein, mind pedig az olyan újonnan megjelenő témákra összpontosít, mint a keresztény modernizmus, az intermediális modernizmus, a queer harlemi reneszánsz, különböző archívumokból származó, eddig nem látott anyagokat hoz össze, hogy a modernizmus legmodernebb értelmezéséhez járuljon hozzá. A kötet áttekintést nyújt a modernizmus megközelítéseiről a különböző típusú elsődleges forrásanyagok - levelezések, kéziratok és vázlatok, emlékiratok és termelési jegyzetek, olvasási jegyzetek és marginalizációk, valamint mindenféle hasznos kontextualizáló forrás, például híradások vagy bírósági jegyzőkönyvek - felhasználásával.

Miközben a kötetnek sok mondanivalója van az irodalomkritika szélesebb értelemben vett értelmezéséhez, a tudományág "archiválási fordulatának" fényében - amelyet az egységesítő bevezetőben "achivalizmusnak" nevezünk - szorosan a modernizmus kulcsfiguráira és a felmerülő témákra összpontosít.

A fenti, új keletű irányzatot a sokkal régebbi és jobban megalapozott új historizmustól - legalábbis a modernista tanulmányokban - az különbözteti meg, hogy az "irodalmi kánon" továbbra is fontos kiindulópont. Míg az új historizmus "az írott dokumentumokban reprezentált és rögzített történelem iránt érdeklődik", és hajlamos "az irodalom és a nem irodalmi szövegek párhuzamos tanulmányozására", addig az archívumkritika az elismert, gyakran kánoni vagy kritikailag elismert írók felé hajlik, akiket az 1. részben mutatunk be. A kánonképzés viszontagságait megkerülve a kézirattudósok hajlamosak a vezető modernista szerzők felé vonzódni: James Joyce, Ezra Pound, Virginia Woolf, Gertrude Stein, T. S. Eliot és Samuel Beckett. Ennek oka részben nyilvánvaló: az ismert szerzők gyakran hagynak hátra jelentős irodalmi hagyatékokat, amelyeket aztán a kutatóközpontok megvásárolnak. A második rész ugyanezt az empirikus módszertant alkalmazza a modernizmus tanulmányozásának kulcsfontosságú vagy újonnan felmerülő témáira, beleértve a queer modernizmust, a térbeli modernizmust, a kis folyóiratokat (és az ezeket strukturáló online keresőeszközöket), valamint a hit és/vagy az érzelmek szerepét az általunk ismert "modernizmus" felépítésében.